Nem az alacsony napfolttevékenység okozta a kisjégkorszakot

Az alacsony napfolttevékenység kevéssé járult hozzá a kis jégkorszak alatti lehűléshez a 16-17. században, amiért a legújabb német kutatás szerint a vulkánkitörések és az üvegházhatású gázok csökkenő mennyisége tehető elsősorban felelőssé. A Potsdami Klímakutató Intézet (PIK/Potsdam-Institut für Klimafolgenforschung) tudósai tanulmányukat a Geophysical Research Letters legújabb számában jelentették meg.

A napfoltok a központi csillag aktivitásának látható jelei: amikor alacsony a számuk, érezhetően csökken a Nap által kisugárzott energia mennyisége is. A napfoltok számának csökkenése 1600 körül kezdődött, a hetven évig tartó úgynevezett Maunder-minimum alatt a Napon szinte alig volt folt, és nem észleltek a naptevékenység hatására fellépő sarki fényt sem. Ebben az időszakban az átlaghőmérséklet a Földön alacsonyabb volt a megszokottnál (úgynevezett kis jégkorszak), amelyet a feltételezések szerint a Nap által kibocsátott energia egyszázalékos átmeneti csökkenése idézett elő.

Az idén két olyan tanulmány is megjelent, amelyek a Maunder-minimum alatti napenergia mennyiségét vizsgálták. Az egyik kutatás szerint az adott időszakban a kibocsátott napenergia lényegesen alacsonyabb volt, mint napjainkban, a másik szerint a napfolttevékenység pont olyan alacsony volt, mint a 2008-2009-ben.

A Potsdami Klímakutató Intézet munkatársai Georg Feulner vezetésével első ízben határozták meg, hogy a kibocsátott napenergia miként befolyásolta az elmúlt évezred során az északi félteke hőmérsékletét. A kutatók a napenergia becsült mennyiségét egy olyan komplex komputeres éghajlati modellbe illesztették, amely egyaránt figyelembe veszi az óceánokban és a légkörben zajló folyamatokat, ahogy az üvegházhatású gázok koncentrációját és a vulkánkitörésekkor a légkörbe kerülő szulfát-aeroszolok hűtő hatását is. Az így nyert hőmérsékleti értékeket összehasonlították a természet archívumaiból nyert adatokkal - a jégfuratokból, fák évgyűrűiből, üledékekből és korallokból megismert hőmérsékleti változásokkal.

A modellszámítások egyértelműen bizonyítják, hogy a Nap által kibocsátott energia nem játszhatott meghatározó szerepet a kis jégkorszak alatti lehűlésben, amikor a hőmérséklet lényegesen alacsonyabb volt, mint egyébként a szunnyadó napfolttevékenységi időszakok alatt.

Mint Feulner kiemeli, az összes tényezőt figyelembe kell venni, amikor az éghajlatváltozás jövőbeli lehetséges forgatókönyveit vázolják fel. Egyes szakértők szerint a Nap a Maunder-minimumhoz hasonlatos hosszas nyugalmi periódusba léphet ebben a században. Az alacsony napfolttevékenységnek azonban legfeljebb 0,3 Celsius fokos hűtőhatása lehet. "Sajnálatos módon ez túl kevés, hogy lelassítsa az emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozást" - hangsúlyozta Feulner.