20-30 éve van még az északi sarkvidék jegének

Szeptember hagyományosan a nyár legmelegebb hónapja az északi sarkvidéken, ilyenkor a legkisebb a sarki télen 12 millió négyzetkilométeresre is meghízó jégsapka mérete. Idén a műholdas mérések szerint a jég újra elérte a 2007-es minimumot, 4,33 millió négyzetkilométert (ez kicsit több, mint Ausztrália területének fele). Az egybefüggő jégtakaró még ennél is jóval kisebb, mivel a kutatók a mérések során azt tekintik jéggel fedett területnek, ahol az óceán legalább 15 százalékán jég van.

A műholdas mérések indulása (1979) óta a jégtakaró nyári minimuma folyamatosan csökken, míg a téli maximum nagyjából stabil - a jelenség hátterében a jég vékonyodása áll, ami télen könnyen visszafagy, de nyáron gyorsan elolvad. Az 1979 és 2000 közötti átlaghoz képest az idei nyáron több mint két és fél millió négyzetkilométerrel kisebb a jég szeptemberben, és elképzelhető, hogy októberben még tovább csökken, ha balszerencsés lesz a széljárás. A 2007-es történelmi minimum ennek volt köszönhető, a szél egész nyáron meleg levegőt hozott a sarkvidék fölé, a jégtáblákat pedig délre, a melegebb víz felé sodorta.

Az idei minimum azért is aggasztó, mert szerencsétlen időjárási körülmények nélkül ismétlődött meg a jégtakaró fogyása.
A kutatók szerint ha a folyamatot nem sikerül megállítani, vagy legalább erősen lefékezni (és erre egyelőre nem sok esély mutatkozik), valamikor 2030 és 2040 között jöhet ez az első olyan sarki tél, amikor teljesen eltűnik az összefüggő jégtakaró, és csak elszórt kisebb jégtáblák maradnak a sarkvidéken. Ez katasztrofális következményekkel fog járni a sarkvidék élővilágára.