Minél jobban félünk a póktól, annál nagyobbnak látjuk
Az Ohiói Állami Egyetem pszichológusai tanulmányukban azt állítják, hogy az arachnofóbia (pókiszony) a nök felét és a férfiak egyhatodát érinti. Az irracionális félelem működési mechanizmusát azért tanulmányozzák a kutatók, hogy hatékonyabban módszereket tudjanak kialakítani a fóbiák ellen. A mechanizmus működésének vizsgálatához a pókiszony körülményeit volt a legkönnyebb megteremteni.
A kísérlethez ötvenhét önkéntest toboroztak, akiknek élő tarantulákkal kellett szembesülniük. Az alanyok kezdetben négy méterre álltak a fedetlen üvegterráriumban tartott pókokhoz, majd fokozatosan közeledtek hozzájuk a nyolchetes időszak alatt. Amikor már közvetlenül az állat mellett ácsorogtak, meg kellett érinteniük azt – először húszcentis pálcikával, majd egyre rövidebbel. A résztvevőknek mindig be kellett számolniuk arról, hogy százas skálán számszerűsítve hányasra értékelnék a félelmüket, végül pedig emlékezetből kellett megbecsülniük a pókok nagyságát, pontosabban a legelső és a leghátsó lábaik közti távolságot.
A kutatók megfigyelték, hogy a félelem mértéke és a pókok nagysága közti összefüggés egyenesen arányos: minél jobban rettegett valaki a pókoktól, annál nagyobb méretűnek látta őket. A kísérlet tehát bebizonyította, hogy a rettegés hevessége torzíthatja az érzékelés megbízhatóságát.
