Nem adó, mégis 25 milliárd. Mi az?

Hétköznapi emberek számára összefolynak a különböző támogatási és pályázati rendszerek. A kutatás-fejlesztéssel (K+F) kapcsolatos támogatásoknak a KTIA mellett több forrása is van: az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) mellett az Új Széchenyi Terv keretében az EU által társfinanszírozott Strukturális Alapok (Gazdaságfejlesztési Operatív Program, Társadalmi Megújulás Operatív Program, Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program) is segítik a különböző témakörben pályázókat – ezeket azonban nem érinti lényeges mértékben a Széll Kálmán 2.0.

A 2013-as tervekben negatívan érintett KTIA célja a hivatalos megfogalmazás szerint az, hogy „kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására”. Az alap pénzeszközeit túlnyomórészt az innovációs járulékból befolyó összegek jelentik. Innovációs járulékot minden belföldi székhelyű, a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaság (kivéve a kis- és mikrovállalkozások) köteles megfizetni, a járulék mértéke a cég adóalapjának 0,3 százaléka.

Nem értelmezhető megszorításként

A költségvetési szerepvállalás csökkenése nemcsak az összeg miatt meglepő, hanem mert a 25,2 milliárd valójában a teljes állami dotációt jelenti. Annak ellenére tehát, hogy a 2004-es innovációs törvényben még az állt, hogy az állam a befizetett innovációs járulékokkal megegyező összeget kell, hogy befizessen az alapba (vagyis meg kell dupláznia a vállalatoktól befolyó pénzt), az új tervek szerint 2013-ban a KTIA egyetlen fillér állami támogatást nem kap majd. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) megkeresésünkre adott válaszában azonban lényegesnek tartotta kiemelni, hogy „ez a lépés nem értelmezhető megszorításként”.

A magyarázat két részből áll össze. Az egyik, hogy az új innovációs szabályozások miatt emelkedik az innovációs járulék összege. A módosítások lényege, hogy megszűnnek azok a lehetőségek, amikkel a kötelezett vállalatok korábban csökkenthették a befizetendő adó összegét. Eltörölték a saját, illetve nonprofit szervezetnél megrendelt K+F költségek elszámolhatóságát, ami a minisztérium szerint már csak azért is szerencsés, mert így megszűnnek az ilyen kedvezmények igénybevételekor tapasztalható súlyos visszaélések.

A másik, hogy az eltörölt adókedvezményeknek köszönhetően jóval nagyobb összeg folyik be az alap pénztárába, mint korábban, vagyis összességében a KTIA még úgy is több pénzből gazdálkodik, hogy az állam teljesen kivonul a támogatói szerepkörből. Az NGM szerint a kivonulásra azért is volt szükség, mert 2004 óta egyszer sem volt olyan év, hogy az állam teljesíteni tudta volna a „minden forint mellé adok egy másikat” elvet. Az indoklás szerint az állami hozzájárulás korábban mindig az évközi zárolások áldozatává vált.

Ráadásul, folytatódik az NGM válasza, az Innovációs Alaphoz való állami hozzájárulást a szocialista kormányok sohasem az adott évi állami forrásból fedezték. „Ellenkezőleg: ezt a költséget gyakorlatilag a jövő kormányaira terhelték rá, mert az állam a kiegészítő finanszírozásra 1996-ban és 1997-ben összesen 440 millió eurós hitelt vett fel. Ennek a közel 140 milliárd forintnak a törlesztésére 2015-2016-ban kerül sor” – fogalmazott a minisztérium.

Kérdéseinket a teljes pályázati folyamat kezeléséért felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek (NFÜ) is feltettük. A válaszok lényegében összecsengtek az NGM-től kapott adatokkal: az előrejelzések szerint a 2013-as költségvetés várható kiadási előirányzatának eltörlését (vagyis az állami támogatás összegét) a járulékkedvezmények korábbi formájának megszüntetése kompenzálni fogja, méghozzá oly módon, hogy „közben az innovációs hajlandóság is növekszik.”

Nem mindenki, nem maradéktalanul

Nem osztja az NGM és az NFÜ optimizmusát a kérdésben érintett szakmai grémium, a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ), annak ellenére sem, hogy a korábbi évek során többször is jelezték: megértik, hogy a gazdasági helyzet arra kényszeríti a kormányt, hogy átmenetileg szüneteltesse a befizetést az innovációs alapba. „Azzal viszont, hogy ezt véglegesen eltörölje, nem értünk, de nem is érthetünk egyet” – írta Szabó Gábor, a MISZ elnöke válaszlevelében.

Szabó szerint a MISZ a bevezetéskor sokat tett azért, hogy cégek elfogadják: az innovációs járulék nem pusztán egy újabb adó. Az akkori érvelésük gerincét éppen az adta, hogy (legalábbis a tervek szerint) az állam megduplázta volna a vállalati befizetéseket. Szintén fontos fegyvertény volt, hogy a saját, illetve nonprofit szervezetnél megrendelt K+F költségeinek leírási lehetősége – vagyis az az adókedvezmény, amit a közelmúltban eltöröltek – ösztönzte a vállalati K+F tevékenységet.

Szabó szerint az innovációs járulékot elfogadta a vállalati szféra. Ezt jelzi az is, hogy a valós befizetések 2004-től egészen a válság kirobbanásáig meghaladták a tervezettet, ami nem sok járulék- vagy adófajtáról mondható el. A MISZ elnöke ugyanakkor megerősíti az NGM-et abban, hogy a járulék bevezetése óta egyszer sem volt olyan év, amikor a mindenkori kormány teljesíteni tudta volna az összeg megduplázásának vállalását: vagy az év közbeni állami befizetés egy része nem érkezett meg, vagy év végén zárolták az alap maradványait (2010-re már az 50 milliárd forintot is jóval meghaladta a zárolt összeg). Ez a zárolás szintén szembement az eredeti tervekkel, 2004-ben ugyanis még arról volt szó, hogy az év végén fennmaradó összegek – az általános költségvetési gyakorlattal szemben – átvihetőek lesznek a következő évre.

Hosszú távon visszaüthet

A két nézőpont közötti ellentétek legélesebben akkor jelennek meg, ha összehasonlítjuk, hogyan értékelik a felek a lépés hosszú távú jelentőségét. A kormányzati oldal szerint örömteli, hogy a KTIA működése kikerül az aktuálpolitika hatóköréből. Az NFÜ úgy véli, a terület újjászervezése egybevág a vállalkozói érdekekkel, ráadásul „az alap célhoz kötött és alapszerű működése nem megvalósítható, ha a terület a mindenkori politikai érdekek kereszttüzében van, ha tevékenysége, és finanszírozása a mindenkori központi költségvetés igényeihez igazodik”. Az NGM szerint ráadásul az állami kivonulás lényegében nem érinti az alap működését, mert a források mértéke megmarad a 2007 óta megszokott 45-50 milliárd forint környékén, „pusztán a bevételek szerkezete alakul át”.

Máshogy látja a dolgokat a MISZ. Szabó Gábor szerint tény, hogy ha valami megszűnik, az egyben ki is kerül az aktuálpolitika hatóköréből – a kérdés az, hogy ez jó-e így. Az innovációs járulék leírási lehetőségének megszűnését a vállalatok többsége igen negatívan értékelte, ráadásul Szabó szerint az ezekben rejlő kiskapukat jóval finomabb módszerekkel is le lehetett volna zárni, ahogy ez tavaly ősszel a K+F tevékenység javított érzelmezésével, illetve az értékelési rendszer átalakításával meg is kezdődött. A MISZ elnöke szerint az nemzetközi viszonylatban sem ritka, hogy a válság hatására ideiglenes megszorításokat vezetnek be, de Szabó tudomása szerint nincs olyan fejlett ország, ahol az állami támogatások csökkentése egy hosszú távú stratégia része lenne.

Szívesen megkérdeztük volna az Innovációs Alappal legszorosabb kapcsolatot ápoló feleket is, azonban az NFÜ múlt hétfői megkeresésünkre reagálva az alapba legtöbbet befizető, illetve az onnan legtöbb támogatást elnyerő cégek és szervezetek listáját szakértőinek egyéb elfoglaltságára hivatkozva csak a mostani hét második felére ígérte.