Glória és Kármán-féle örvénysor egy képen

Lenyűgöző képet készített egy amerikai műhold, a Csendes-óceán felett kialakult gomolyos rétegfelhőzet szolgált hátteréül egy szivárványszerű optikai jelenségnek, az úgynevezett glóriának. A glóriák általában színes, koncentrikus körökként jelennek meg párában vagy ködben. Akkor formálódnak, amikor a vízcseppek a felhőkben szórják a napsugarakat a fényforrás felé – esetünkben a Naphoz. A képet a NASA Aqua műholdján elhelyezett Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer (MODIS)  készítette június 20-án.

A glóriák általában hasonlítanak a szivárványokra, azonban máshogy szórják a fényt. A szivárványok fénytöréssel és visszaverődéssel jönnek létre, a glóriák pedig diffrakcióval (a hullámok elhajlásával). A legélénkebb glóriák akkor látszanak, amikor az észlelő vékony felhőkre néz, amelyekben 10-30 mikron átmérőjű vízcseppek vannak. A legfényesebb és legszínesebb glóriák akkor jönnek létre, amikor a cseppek nagyjából azonos méretűek.

A földről vagy egy repülőről a glóriák színes, körkörös gyűrűknek látszanak. 2003-ban a Columbia űrsiklóról az űrből is sikerült megfigyelni egy glóriát. A fenti képen a glória nem kör alakú. Ez azért van, mert a MODIS a földfelszínre merőlegesen pásztázik, így a gyűrűnek egy metszete látszik. A glóriák mindig egy nappal közvetlenül szemben elhelyezkedő folt körül jelennek meg, ezt anti-Nap pontnak hívjuk.

A képen még egy érdekes jelenség látható, a Kármán-féle örvénysor, mely a glóriától jobbra látható. Nevét Kármán Tódorról kapta, ő adta meg a jelenség elméleti magyarázatát. Amikor hosszabb ideig nagy sebességű levegő áramlik egy irányba, a földrajzi képződmények, például magas hegyek vagy szigetek mögött örvények keletkezhetnek. A képen látható változó, duplasoros örvények is egy ilyen akadály, a Guadalupe-sziget miatt jöttek létre. A jelenség a természetben sok helyen megfigyelhető, például nagy szélben a zászlók lobogását is a széleken leszakadó örvények hozzák létre.