Véletlenül életet vihettünk a Marsra

A Curiosityt építő csapat és a technikusok nagyon sok munkát fektettek abba, hogy az 1970-ben Marsra küldött Viking űrszonda óta a legtisztább űreszközt juttassák a bolygóra. Mégis javítani kell még a folyamatokon, mivel az egyik fúrófejet nem sikerült tökéletesen tisztán tartani. Az esetleges szennyezés hat hónappal a Mars-járó indítása előtt történhetett, még 2011 novemberében.

Amikor életet keresünk egy másik bolygón, a legalapvetőbb elővigyázatosság, amit egy űrügynökségnek meg kell tennie, hogy megbizonyosodik róla, eszköze nem visz magával semmilyen földi eredetű mikrobát. Úgy tűnik, a NASA-nak ez most nem jött össze, a Curiosity egyik alkatrészét a rossz kommunikáció miatt kinyitották, amikor nem kellett volna. A tudósok most azt remélik, nem találnak vizet, amikor lefúrnak.

Igaz, ezt már előre meg tudják állapítani, hiszen a Curiosity hátulján helyet kapott a DAN (Dynamic Albedo of Neutrons) műszer is, amely neutronsugár-nyalábokat lő a talajra, majd feljegyzi, hogy milyen sebességgel érkeznek vissza a részecskék. A hidrogénatomok lelassítják a neutronokat, ezért a sok lassú neutron föld alatti víz vagy jég jele lehet. A DAN egyszázalékos vízkoncentrációt is kimutat kétméteres mélységig.

A Space.comnak nyilatkozó, a Mars cárjaként emlegetett Scott Hubbard, a korábban NASA-nál dolgozó kutató szerint az élet közvetlen felfedezése azonban nagyon nehéz, sőt, egyesek szerint teljesen lehetetlen, mivel nincs egységes megállapodás arról, hogy pontosan mit is tekintünk élőnek.

Jó lesz az a fúrófej még oda

A Curiosity fúrófejeit úgy tervezték, hogy egy lezárt dobozban, a fúrómechanizmustól elválasztva utazzanak. Az egyik mérnök azonban aggódott, hogy a landolás során megsérül a környék, és nem tudják majd ráhelyezni a fúrófejet a fúróra, amely a Mars-járó egyik legfontosabb műszere. Ezért kinyitotta a dobozt, és a biztonság kedvéért még egy fúrófejet rakott bele, anélkül, hogy egyeztetett volna a NASA bolygóvédelemért felelős csapatával, amelynek ebben a misszióban pont az a feladata, hogy megvédje a Marsot attól, hogy földi baktériummal szennyeződjön.

A Space.com szerint esetről túl későn értesült az illetékes. „Nem adtak be kérelmet a változtatáshoz, így azt úgy hajtották végre, hogy nem felel meg a bolygóvédelmi előírásoknak" – mondta el Catharine Conley, a NASA bolygóvédelmi részlegének vezetője.

Az eredeti terv szerint mindhárom fúrófejet egy steril dobozba rakták volna, majd a landolás után kinyitották volna, hogy a Mars-járó robotkarjával hozzáférjen a fejekhez, és egyenként felrakja azokat karjaira, hogy a küldetés halad előre. Az indulás előtt azonban egy fúrófejet valaki kivett a dobozból, és rárakta a fúróra. Igaz, ezt egy nagyon tiszta környezetben tette meg, de az mégsem felelt meg a legszigorúbb protokollnak.

Nem ez egyébként az első eset, hogy a NASA nem felelt meg maradéktalanul az előírásoknak: az Apollo programban nagyon sok időt és energiát fektettek abba, hogy megvédjék a Földet a lehetséges holdi szennyeződésektől. A kapszulák lezuhanása után azonban a holdi porral borított űrhajósok először a mentőhajó fedélzetére sétáltak, aztán helikopterre ültek, majd csak ezután kerültek karanténba.

Nemzetközi bolygóvédelem

A tudósok egységesen a bolygóvédelem (planetary protection) szót használják a naprendszer különböző objektumainak – bolygók, holdak, meteorok – védelmére. A dolog kétirányú: meg kell védeni a különböző űrbéli testeket a földi élettől, és a Földet is azoktól a lehetséges életformáktól, amelyek más égitestekről érkezhetnek hozzánk.

A bolygóvédelem alapvető érdek több szempontból is: hogy eredeti, természetes állapotukban tanulmányozhassunk más világokat, hogy elkerüljük a szennyezéseket, amelyek elzárják a lehetőségét, valamint hogy – ha létezik – életet találjunk a Földön kívül. Fontos azért is, hogy a földi bioszférát is megfelelően védjük.

1967-ben az ENSZ megalkotta a Treaty on Principles Governing the Activities of States in the Exploration and Use of Outer Space, Including the Moon and Other Bodies nevű, bolygóvédelemről szóló szerződést, amelyet a veszélyek elkerülése érdekében minden tagországnak be kell tartania, amely az űrt kutatja, beleértve a Holdat és a többi égitestet. A nemzetközi bolygóvédelem technikai részleteit a Committee on Space Research (COSPAR) tanácskozásain dolgozták ki COSPAR Planetary Protection Policy néven.

A NASA-nak van sajátja

A NASA saját bolygóvédelmi politikája alapvetően a COSAR által kidolgozottat követi. Az amerikai űrügynökségnél a terület felelőse a Planetary Protection Officer, aki minden küldetésnél  felügyeli, hogy a végrehajtás a formai követelményeknek megfelelően valósul-e meg. A NASA politikája szerint a követelmények mindig a Földről és a cél-égitestekről elérhető legfrissebb tudományos információkon alapulnak.

A bolygóvédelmi tisztviselő ajánlásokat kér a különböző küldetésekhez, főleg az Amerikai Tudományos Akadémia (National Academies) Űrkutatási Tanácsától (Space Studies Board). Az elmúlt években utóbbi szervezet segítette a Marsra és az Europára küldött űrjárművek előkészítését, valamint a minták visszahozatalát kisebb naprendszerbeli égitestekről, holdakról, üstökösökről. Az ajánlásokat újrafogalmazzák, amint megjelenik valamilyen releváns, új tudományos eredmény.

Minden küldetést kategorizálnak annak alapján, hogy mi történik pontosan az űrjármű és az égitest között (például csak elrepül mellette, vagy egy landolóegységről van szó), valamint a célpont természete alapján. Amennyiben a célpont potenciálisan életet, vagy az azt megelőző prebiotikus kémiai evolúciót hordozhatja, az űreszköznek a magasabb fokozatú tisztaságnak kell megfelelnie, és üzemeltetési korlátozásokat is bevezethetnek. A földi élet fentartására valószínűleg képes égitesteken landoló űreszközöknek szigorú tisztítási és sterilizációs folyamatokon kell keresztülmenniük.

Minek kell megfelelni?

Az első és legfontosabb lépés a naprendszerben található tárgyakkal való véletlen találkozás elkerülése. A küldetéseket eleve ennek figyelembevételével tervezik. Például egy keringő egység küldetésének végén az űreszközöket hosszú távú pályára állítják, így a sugárzás és az űr egyéb elemei semlegesíthetik az esetlegesen a fedélzeten maradt földi mikrobákat.

A landolóegységeket és a rovereket alapvetően úgy tervezik, hogy csak egy részük érintkezzen a bolygó felszinével. Ilyen esetekben csak a felülettel érintkező részeknek kell megfelelniük a legszigorúbb előírásoknak. Az életet is kereső űreszközöknél azonban sterilizálják az egészet.

Túlélhették

Az aggódó tudósok szerint akár 250 ezer baktérium is túlélhette az utazást és a landolást a figyelmetlenül útnak indított Mars-járón. Ha a Curiosity belefúr a talajba és vizet talál, a csapatnak mérlegelnie kell azt a veszélyt, hogy ha folytatják fúrást, véglegesen életet ültethetnek a marsi talajba. Ez azt jelentheti, hogy sosem tudjuk meg, hogy az élet eredetileg is létezett-e a Marson.

Az aggodalmak mellett az igazsághoz hozzátartozik, hogy még ha a Curiosity szennyeződött is, nem túl valószínű, hogy túl sok minden túlélte az űrbeli sugárzást.

Ugyanakkor vannak olyan életformák, amelyek nagyon extrém körülményeket is kibírnak, ezeket gyűjtőnevükön extremofil-baktériumoknak nevezzük. Ezeket több csoport is kutatja, mivel amely életformák elméletben túlélhetnének a Marson, segíthetnének a bolygó későbbi terraformálásában, emberek által lakható bolygóvá alakításban.

Az ősi, de még ma is élő baktériumfajok, az úgynevezett Archeák szélsőséges körülményeket is túlélnek. Képesek erre péládul a medveállatkák is, amelyek egy korábbi kísérletben, mindenféle védelem nélkül tíz napig is kibírták az űrben. A kísérlet egyébként úgy tűnik, kicsit megerősíti az amúgy sokat kritizált és elég gyenge lábakon álló pánspermia-elméletet, amely szerint  az élet alapjai jelen vannak mindenhol az univerzumban, a födli élet pedig ezekből fejlődhetett ki.

Mivel a Curiosity misszióját legalább kétévesre tervezték, a NASA tudósai abban reménykednek, hogy nem találkoznak semmilyen marsi tócsával, elég nagy kár lenne két évig cipelni egy használhatatlan fúrót, tudván, milyen nagy erőfeszítésbe került eljutni egy másik világig. Szerencséjükre a Mars-járó fő célpontja, a Gale-kráter mentes a potenciálisan életet hordozó jégtől, legalábbis addig a mélységig, ameddig a fúrófejek képesek lefúrni.