Az ausztrál tündérmadarak új szintre emelték a fészek biztonságát, jelszóval védik meg saját fiókáikat a kakukkfiókáktól. Nincs más választásuk, fészkükbe gyakran kerül kakukktojás, csak így tudnak védekezni ellene.
A kakukktojás ugyanúgy néz ki, mint a tündérmadár tojása, de korábban kel ki a fióka és kilöki a többi tojást a fészekből. Míg a tündérmadár észre nem veszi ezt, a kakukkfiókát sajátjaként neveli és eteti. A kakukkfiókák az esetek hatvan százalékában sikeresek, a maradék negyven százalékban a madár néhány nap alatt felismeri a kakukkfiókát és magára hagyja, új fészket épít magának.
A tündérmadár napokon belül is észre tudja venni, hogy idegen tojás kerül a sajátjai közé, mert megtanítja fiókáinak a titkos jelszót. Ha nem jön a megfelelő jelszó, a madár otthagyja a fészket. Sonia Kleindorfer, a Flinders University kutatója és kollégái rögzítették a madarak énekét, amikor a fészekhez tértek vissza. Egy tizenegy elemből álló hangsort rögzítettek több esetben, melyek közül az egyik elem mindig az adott madárra volt jellemző. Amikor a fiókák ételt kértek, ezt az egy elemet ismételgették, mint egy jelszót.
A jelszó az adott fészekre jellemző, minél többet énekelte a madár a hangsort még amikor a fiókák a tojásban voltak, annál biztosabban tudták a fiókák visszaadni azt a bizonyos hangot. Mivel a kakukkfiókák két nap alatt kikelnek, sokkal kevesebb idejük van megtanulni a hangot, a tündérmadár fiókáknál a keltetési idő öt nap. A kakukkok így nem tudják a jelszót és ez lebuktatja őket.
Eddig nem tudták, hogy ezek a hangok tanultak, azt hitték genetikailag jellemzőek a madarakra. Kleindorfer ezért még a betanítási folyamat előtt kicserélte a tojásokat, egy másik tündérmadár fészkébe tette azokat. A fiókák az új fészek gazdájának az énekét tanulták meg, nem a biológiai anyjuk hangsorát ismerték.