Ősi mállásnyomoknál az Opportunity

Bár a sajtó elsősorban a Curiosity működésére figyel, idősebb társa, az Opportunity is folyamatosan dolgozik a Marson. A szonda 2004 januárjában, kilenc éve landolt a Meridiani-síkság területén. Eredetileg tervezett minimális élettartamát máig 35-szörösen túltejesítette, eddig közel 35 kilométert tett meg összesen.

Noe Dobrea (Plnaetary Science Institute), James Wray (Georgia Institute of Technology) és kollégáik az Opportunity rover jelenlegi célterületét, az Endeavour kráter környékét vizsgálták. A munkához azonban nem a rover adatait, hanem a bolygó körülkeringő Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszonda felvételeit használták fel. A mérések egyik célja az volt, új hogy célpontokat jelöljenek ki a rovernek, a másik, hogy pontosabban megbecsülhessék, hol és milyen érdekes objektumokat lehetne majd megvizsgálnia a helyszínen.

Az MRO űrszonda CRISM színképelemzője alapján sikerült úgynevezett rétegszilikátokat, avagy egyszerűen fogalmazva agyagásványokat kimutatniuk a területen. Ez az ásványcsoport azért érdekes, mert vizes közegben keletkezik, mállás során. Feltehetőleg semleges vagy enyhén lúgos és meleg közegben jöttek létre, és ez addigi mérések alapján a bolygó kifejezetten idős területein jellemzőek, ahol az ősi állapotok további nyomaiként vízfolyások mélyedései láthatóak.

Az Opportunity leszállóhelye azonban nem ilyen terület. A Meridiani síkságon szulfátos (kéntartalmú) üledékek jellemzőek. Ezek is idősek, de valamivel fiatalabbak a fenti agyagásványoknál. A szulfátok bolygó fejlődésének kicsit későbbi, hideg és savas vizek uralta állapotát jellemzik – legalábbis az eddigi feltételezések alapján.

A CRISM detektor újabb mérései alapján azonban úgy tűnik, agyagásványok is vannak az Endeavour-kráternél, tehát a szulfátos anyaggal keveredve. Az agyagásványok a kráter kiemelkedő peremén fordulnak elő legnagyobb gyakorisággal. Korábban a kisebb Eagle-kráternél is mutatkozott az ásvány, de akkor a mérések nem voltak elég pontosak a biztos azonosításához. Az újabb adatok alapján azonban úgy fest, hogy a főleg szulfátos ásványok alkotta térségben is sok helyen előfordulnak, igaz kis mennyiségben.

A szulfátok emellett sok kalciumot tartalmaznak, míg az agyagásványok vasban és magnéziumban gazdag úgynevezett szmektitek lehetnek. A kráter permén mutatkozó ilyen ásványok kissé eltérnek összetételükben (talán víztartalmukban), mint a kráter aljzatán lévőek. Utóbbiak feltehetőleg utóbbiak erősebben átalakultak, elmállottak keletkezésük után.

Az újabb megfigyelések alapján elképzelhető, hogy agyagásványok (amelyek nedves és enyhén meleg, valamint semleges pH-jú közegre utalnak) nemcsak a bolygó kezdeti időszakában jöttek létre. Azonban az is lehetséges, hogy ezek az ősi eredetű anyagok későbbi áthalmozódásával, esetleg savas átalakulásával keletkezett termékekről van szó.

Sajnos az Opportunitynak nincs olyan műszere, amivel a kérdéses agyagásványokat a helyszínen részletesen tudná vizsgálni. Az ilyen ásványok létezését az Opportunity startját követően mutatták ki, részben az európai Mars Express űrszonda mérései alapján. Mára a Mars-járó két legjobb ásványtani műszere is felmondta már a szolgálatot, azok szintén nem adhatnak már információkat a kérdéses anyagokról.

A marsi üledékek és vizes átalakulás-nyomok segítenek a bolygó ősi környezeteinek rekonstruálásában. Az ilyen, egykor nedves területeken talán az élet is megjelent, ezért elemzésük kiemelten fontos. A marsi üledékek jellemzőiről, az esetleg bennük őrzött életnyomok lehetőségéről Kereszuri Ákos: Mars – fehér könyv a vörös bolygóról című, nemrég megjelent művében olvashatunk részletesen.