Kezdje hullócsillagokkal az évet!
Óránként több tucat, optimista becslések alapján akár 120 hullócsillagot is láthatnak azok, akik a hideg ellenére hajlandóak a szabad ég alatt tölteni a harmadikáról negyedikére virradó éjjelt, Földünk ekkor halad át a Quadrantidáknak nevezett meteorrajt hozó felhőn. A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi olasz csillagász. Azért nevezték el Quadrantidáknak, mert a 19. században némely csillagatlaszban a Hercules, Bootes (Ökörhajcsár), valamint a Draco (Sárkány) csillagképek között volt még egy, amelyet Quadrans Muralisnak neveztek. Utóbbi viszont a korai asztronómusok egyik mérőeszköze, a csillagidő és a csillagok delelésének mérésére szolgáló fali kvadráns után kapta a nevét.
Nemrég még úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján nagyon szétszóródott áramlat. Néhány évvel ezelőtt újra elvégzett elemzés szerint azonban ma már inkább egy fiatal, mindössze 500 éves rajnak tekintik. Szülőüstökösét, a C/1490 Y1-et 1490-ben figyeltek meg kínai, koreai és japán csillagászok.
Bár a Quadrantidák a két híresebb meteorrajhoz, a Perseidákhoz és a Geminidákhoz hasonlóan sok meteort hozhatnak, a januári meteoreső mégsem olyan népszerű, mint a másik kettő. Az egyik ok az, hogy az év elején esedékes meteoreső maximuma alig néhány órás, és bár a teljes jelenség elsejétől hatodikáig tart, van, hogy a legtöbb meteort hozó időszak belefér nyolc órába. Az idei Quadrantidák megfigyelését a fogyó Hold is nehezíti, az erős fény mellett városi égbolton csak a legfényesebb meteorokat lehet majd látni, de vidéken, alacsonyabb fényszennyezettségű környékeken tiszta idő esetén érdemes lesz néhány órára kimenni a szabad ég alá. A vállalkozó kedvűek az északkeleti égboltot figyeljék, a Göncölszekér rúdja alatt.
A meteormegfigyelésben jártasak szerint a réteges öltözködés mellett fontos, hogy olyan helyet keressünk, ahol minél nagyobb rálátás nyílik az égre, az esetlegesen kialakuló köd miatt pedig magasabb dombok, esetleg hegyek tetejére érdemes húzódni. Érdekesség, hogy a jelenség átmeneti: a Föld csak most, néhány évszázada fut bele a meteoráramba, és mindössze néhány újabb évszázad elég lesz ahhoz, hogy a bolygónk és a felhő pályája annyira megváltozzon egymáshoz képest, hogy többé ne meteoresővel induljon az év.