Ütközés előtt a vörös szuperóriás

A Herschel infravörös űrteleszkóp új felvételén több, közel koncentrikus ív tűnik fel a legközelebbi vörös szuperóriás körül. A Betelgeuse a porpajzsaival körülbelül 5-10 ezer év múlva ütközhet egy útjában álló egyenes porfallal.

Az Orion csillagkép legfényesebb csillaga, a Betelgeuse, mintegy ezerszer nagyobb a Napnál és körülbelül százezerszer fényesebb, mint csillagunk. A hatalmas vörös szuperóriás a csillagászati értelemben nem túl távoli jövőben szupernóvaként fog felrobbanni, és az ide vezető út állomásaiként külső rétegeinek jelentős részét csillagszél formájában már el is veszítette.

A Herschel űrteleszkóp új infravörös felvételén nagyon jól megfigyelhető az így ledobott anyag és az intersztelláris közeg kölcsönhatása: a csillag előtt ív alakú lökéshullámok alakulnak ki, amint körülbelül harminc kilométer per másodperces sebességgel halad a környezetéhez képest, a szakadozott, poros ívek pedig viharos tömegvesztési periódusokról árulkodnak. A csillaghoz legközelebbi belső burok határozottan aszimmetrikus szerkezetet mutat. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a Betelgeuse külső atmoszférájának hatalmas konvektív cellái a múltban a poros anyag helyi kidobódásait eredményezhették.

A csillagtól távolabb, az íveken túl egy érdekes lineáris szerkezet is látható. Az eddigi elméletek szerint a szerkezetét a csillagfejlődés korábbi szakaszaiban ledobott anyag hozhatta létre az ívekhez hasonlóan, az új felvétel elemzése azonban azt sejteti, hogy a filament vagy a Tejútrendszer mágneses mezejének hatására alakult ki, vagy egy közeli, a Betelgeuse által megvilágított csillagközi felhő széle lehet.

Ha a vörös szuperóriástól teljesen független képződményről van szó, akkor a csillag és az ívek mozgását, illetve a szeparációt is figyelembe véve a legkülső ív már körülbelül ötezer év múlva a porsávba ütközik, míg maga a Betelgeuse durván 12-13 ezer év múlva éri el azt.