Ókori titkokat fejtettek meg magyar kutatók

Az egyiptomi Gerzeh piramisnál száz évvel ezelőtt találtak kilenc darab vasgyöngyöt. Ez önmagában nem lenne annyira meglepő, de a régészeti vizsgálatok azt mutatták, hogy az említett ékszereket nagyjából 2700 évvel időszámításunk előtt készítették. Ez lehetetlennek tűnt, hiszen a vas megmunkálásának módját csak időszámításunk előtt hatszáz körül fedezték fel, így a régészek majdnem száz éve vitatkoznak azon, hogyan is keletkezhettek az ékszerek.

Mivel feltételezések szerint ezek az emberiség legrégebbi vastárgyai, a régészekben fel sem merült, hogy mintát vegyenek a belsejükből, felvágják őket vagy bármilyen más módon megsértsék a vasgyöngyöket. Többször is megvizsgálták az ékszereket, először 1928-ban, később az 1980-as években, de mindvégig csak a felszínt kapargatták, a korrózió miatt azonban csak a vasoxidot sikerült kimutatni, a belsejében lévő egyéb ötvöző anyagokat nem.

Magyar szenzáció

A Magyar Tudományos Akadémia Budapesti Kutatóreaktoránál úgynevezett neutron-analitikai vizsgálatot tudnak végezni, vagyis neutronokkal tudják különböző tárgyak szerkezetét vizsgálni. A neutron semleges részecske, mélyen be tud hatolni az anyagba úgy, hogy nem roncsolja azt szét és lényegi információt tud adni az anyag atomi szerkezetéről.

Fotó: Budapest Neutron Centre

A BNC (Budapesti Neutron Centrum) részt vesz a Charisma elnevezésű EU-FP7 projektben, mely Európa legjelentősebb múzeumait (British Museum, Louvre, National Gallery London, Prado) valamint természettudományi kutatóközpontokat, analitikai kutatási infrastruktúrákat egyesít. A nemzetközi együttműködésnek köszönhetően számos rendkívül érdekes vizsgálati tárgy és probléma került így a budapesti kutatókhoz. A Charismán keresztül jutott el hozzájuk a vasgyöngyök egyik példánya – magyarázta Rosta László, a CHARISMA projektvezetője.

Összesen kilenc ilyen ékszert találtak száz évvel ezelőtt, ebből hármat a londoni múzeumban őriznek, egyet egy manchesteri múzeumban. A kísérleteket 2011 decemberében végezték a csillebérci kutatóreaktorban. A neutron- és röntgen-analitikai mérések alátámasztották azt a feltételezést, hogy a vasgyöngyök anyaga meteorit. Sőt, a neutrontomográfiai átvilágítással először sikerült egy olyan felfedezést tenni, amely kimutatta az egyik rendkívül korrodált, 5200 éves vasdarabról, hogy az egy hajtogatott lemez, először szétlapították a lemezt, majd hengerré tekerték a lapot, végül ezen keresztül fűzték fel az ékszereket.

Publikálási nehézségek

A felfedezés első nyilvános ismertetése 2012 novemberében volt egy amszterdami konferencián, ahol a kutatást kezdeményező Thilo Rehnen, a University College of London professzora mutatta be az eredményeket. Rosta László szerint a szenzációs felfedezés publikálási ügyének pikantériája, hogy eredményeket elsődleges közlésre 2012 októberében elküldték a Nature-nek, a legrangosabb tudományos folyóiratnak, de szokatlanul hosszas várakozás után a cikket nem fogadták be. A Nature arra hivatkozott, hogy ez szakfolyóirati téma. Ezután a kibővített és részletes kéziratot beküldték a Journal of Archaeological Sciences című neves régészeti folyóiratnak, ahol a közeli hetekben meg is jelenik.

A fordulat a történetben, hogy a Nature-ben a napokban megjelent egy cikk, amely a manchesteri csoport munkáját ismertette. A vasgyöngyök egyike ugyanis a Manchester Museum gyűjteményében van, ezt vizsgálta a Diane Johnson vezette kutatócsoport és az eredményeket 2012. december 14-én küldte be a Meteoritics & Planetary Science című folyóiratnak. A cikk áprilisban jelent meg, ez a Nature cikkének forrása.

A manchesteri csoport és budapesti csoport kutatásai teljesen eltérő módszerekkel jutottak ugyanarra az eredményre, a mérések tulajdonképpen egymást kiegészítik, a következtetéseket megerősítik. A budapesti kutatók azonban szkeptikusak, a manchesteri csoport által alkalmazott röntgen-analitikai módszerek csak a tárgy felületének vizsgálatára alkalmasak, míg az általuk elvégzett roncsolásmentes neutronos vizsgálatok a tárgyak teljes térfogatáról adnak felvilágosítást, vagyis teljeskörű információhoz csak ezzel a módszerrel lehet jutni.

A két azonos kutatás akár véletlen egybeesés is lehet, de okozhatta a Nature azon gyakorlata, hogy a tanulmányokat kiküldik szakértőknek ellenőrzésre, így akár a manchesteri kutatókhoz is eljuthatott a cikk. „Egy röntgenvizsgálatot egy-két hét alatt meg lehet ejteni, a kéziratot néhány hét alatt össze lehet hozni” – fogalmazott Rosta László.

Rejtélyek nyomában

A BNC egyike annak a három helynek, ahol ilyen összetett neutron-analitikai vizsgálatokat (aktivációs analízis, neutrontomográfia, neutrondefrakció) tudnak végezni, Washington és München mellett van még egy-egy ilyen központ. Emiatt nagyon sok megkeresés érkezik hozzájuk különböző múzeumoktól.

Jelenleg is egy érdekes régészeti problémán dolgoznak. Egy Olaszországból érkezett, 2-3. században készült bronzgyűjteményt, egészen pontosan annak egyik darabját vizsgálják. Ez egy majdnem egy kilogrammos, tenyérnyi nagyságú olajmécses. Az analízis után kiderült, hogy a mécses nem bronzból van, ahogy eredetileg feltételezték, hanem cinkből.

Az eredmény azért szenzációs, mert akkoriban nem tudtak cinket előállítani, főleg ekkora mennyiségben nem. Néhány milliméteres darabokat találhattak az ezüst előállításának melléktermékeként, de ekkorát semmiképpen sem. A tárgy a 19. század elején került egy olasz múzeumba egy nemesi család adományaként, emiatt elképzelhető, hogy csak később került az ókori darabok mellé véletlenül.

Ugyanakkor az 1800-as években sem tudtak még cinket előállítani ilyen mennyiségeben. Innentől kezdve a régészeken a sor, hogy kitalálják, mikor készült a mécses és miért készítették. Rosta László szerint számtalan izgalmas kérdésre derülhet fény a jövőben, hiszen a régészetben egyre inkább elterjedt ez a neutron-analízis, hiszen kevés olyan mélyreható vizsgálat van, amely az anyag roncsolása nélkül képes megállapítani szinte mindent annak szerkezetéről.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!