Oszkár
20 °C
29 °C

A szegedi nő feltörte, amit az FBI se tudna

2013. 08. 07. 09:37
| Módosítva: 2013. 08. 07. 10:25
Vámos Hanna, a Szegedi Egyetem doktorjelöltje öt perc alatt fejtett meg egy olyan kétszáz éves, szabadkőműves titkosírást, amellyel még az FBI kódfejtő programjai is nehezen boldogulnának. A középkori állatmesékre szakosodott Vámos szenvedélyből kutatja több száz éves naplók és levelek titkait. Az Indexnek a kódfejtés kulisszatitkairól és a modern eszközök tehetetlenségéről beszélt.

Vámos Hanna 2010-ben, tulajdonképpen véletlenül kezdett kódfejtéssel foglalkozni, amikor kollégája, Vadai István, történészektől kapott egy kódolt iratot. Vadai évtizedekkel korábban már sikeresen fejtett meg kódokat, és három évvel ezelőtt, Vámos segítségével egy hétvége alatt feltörték az írást. A fiatal történelem-latin-medievisztika szakos doktorandusz ekkor kapott kedvet a kódfejtéshez, amelyet menet közben tanult meg, egyre nehezebb és nehezebb szövegek titkát fejtve meg.

A kutató mentorával 2010 óta több mint 30 szöveget fejtett meg. Eddigi legnagyobb sikere a nagybajomi szabadkőműves-naplóként elhíresült könyv kódolt írásának feltörése. A könyv egy 12 kötetes, a szabadkőművesek tevékenységét összefoglaló nagyobb mű része, amelyet először Pálóczi Horváth Ádám költő fejtett meg, fordított le latinból, majd kódolt vissza hosszú évek alatt. A dokumentum sokszor cserélt gazdát az évek során, de mindvégig az hír keringett róla, hogy egy XVIII. századi köznemes naplója. Vámosnak egy szerencsés ötlet nyomán percek alatt sikerült átlátnia az igen bonyolult és ritka kódot, amely az ABC eltolásán alapuló Caesar-féle titkosírás egy módosított verziója.

Hogyan kezd el kódot fejteni az ember?

Magyarországon körülbelül 300-400 különféle titkosírás maradt fenn, így a kódfejtők dolga korántsem egyszerű – mondta Vámos az Indexnek. Már az sem mindig egyértelmű, hogy milyen nyelvű egy-egy írás. A nagybajomi szabadkőműveskönyv esetében sem volt rögtön világos, hogy latin, német, vagy magyar írással van dolguk a kutatóknak. Általában az segít, hogy a leveleknek, a dokumentumoknak csak egy része kódolt, és a nyílt, nem titkosított rész nyelve a legtöbb esetben megegyezik a titkos részével.

A megfejtéshez ezután azt kell kitalálni, pontosan milyen fajta titkosírással van dolga az embernek. „Akadnak egyszerűek, amikor például csak a magánhangzók vannak kódolva, ezeket rendkívül egyszerű megfejteni, hiszen a mássalhangzók látszanak. De olyan is van, hogy egy egész ábécének megfeleltetnek egy kódot, ami állhat számokból, betűkből, vagy különféle jelekből, mint kör, kereszt vagy négyzet. Az is előfordul, hogy bonyolítják a dolgot, és a gyakran előforduló betűkhöz – ilyen a magyarban az e – többféle számot vagy jelet rendelnek hozzá, és így nem lesz olyan feltűnő. Az ilyen, egy betűhöz több jelet rendelő kulcsok az úgynevezett homofón kulcsok. Ezek sokszor a legbonyolultabbak, mert akár minden betűnek is lehet több jele” – magyarázta a doktorjelölt. „Olyan kódok is vannak, amelyekben szótagokat kódolnak, de tovább nehezítheti a fejtést, ha külön jelet kap mondjuk a francia király vagy a német-római császár.”

A kutató szerint egy szövegnek legalább 300 betűből kell állnia ahhoz, hogy az ismétlődések alapján valamit el lehessen kezdeni valamit a kóddal, hogy elkezdődjenek látszódni valamiféle mintázatok. A kódfejtők legnagyobb segítségét a betűstatisztikai programok jelentik. A kutatók begépelik a szövegeket, és figyelik a jelek eloszlását, gyakoriságát. Ebből nagyon sok minden kiderült: ha például a jelek előfordulási gyakorisága hasonló egy adott nyelvben az egyes betűk gyakorisági eloszlásával, akkor lehet sejteni, hogy egy sima betűcserés kódolásról vagy egy Caesar-kódról van szó. „Az is árulkodó, hogy hány fajta jelet lát az ember: ha csak 24-et vagy kevesebbet, akkor lehet sejteni, hogy csak egyszer osztották ki az ábécét, ha viszont 80 féle jel van, akkor tudom, hogy valószínűleg homofón” – árulta el a kutató, aki egyébként középkori állatmesékből írja doktori disszertációját.

Szabadkőműves titkok

A nagybajomi szabadkőműveskönyv esetében – amely egy latinbetűs titkosírás – a betűstatisztikák nem árultak el túl sokat, nem voltak sem kifejezetten gyakori, sem nagyon ritka betűk – derült ki Vámos tanulmányából, amit a kód megfejtéséről írt. Az is nehézséget jelentett, hogy a szavak gyakran kezdődtek duplázott betűkkel – pp, ff –, ami azt jelentené, hogy ha csak egyszerűen helyettesítenek más betűket, akkor az eredeti szavakban is dupla betű állna a szó elején.

Mindezekből a kutatónő rájött, hogy a kódnak valószínűleg köze lehet a betűk szavakon belüli pozíciójához. Ezt a feltevését először a kétbetűs szavakon tesztelte úgy, hogy az első betűt kódolatlannak vette – erre a fejezetek feliratozása miatt megalapozott gyanúja volt – , a második betűt pedig eggyel odébb csúsztatta az ábécében. Ez a módszer a kétbetűs és a hárombetűs szavaknál is bevált, ezért fel tudott állítani egy általános szabályt, amely az eltolás mértékét a betűk pozíciójához kötötte.

Így néz ki például a hatbetűs „purissimo”, azaz „legtisztább” szó dekódolása:

kodfejtes.png

A megfejtést tovább nehezítette, hogy a kódoló nem egy teljesen szokásos ábécét használt, hanem néhány betű más helyen szerepelt. A teljes szöveg kikódolása nagyon sokáig tartott, mert sok a hiba a szövegben, egy 15 betűs latin szónál azért már könnyű elszámolnia magát az embernek – mondta Vámos. Maga a szöveg egyébként nem olyan hosszú, mert a könyv nagyon kicsi, nagyjából akkora, mint egy cigarettásdoboz.

A könyv egyébként egy mitikus múltat dolgoz fel, szabadkőművesnek vélt mesterek – például Noé, Aquinói Szent Tamás vagy Ádám – életét dolgozza fel, amelyet csak a beavatottak tudhatnak. „Az eredeti tulajdonos, Pálóczi Horváth Ádám le is írta egy Kazinczy Ferencnek címzett levélben, hogyan szerezte a könyvet. Egy szabadkőműves német hadnagytól kapta akkor, amikor ő még nem volt szabadkőműves. A hadnagy azt mondta neki, csak akkor fejtheti meg a könyvet, ha már bévül van a tudáson, azaz, ha már beavatták” – mesélte Vámos. Pálóczi Horváth a megfejtett könyvet felhasználta saját műveiben is.

Mocskos kis titkok, félreértett kulcsok

A kutatónő és mentora, Vadai István eddig főként diplomáciai leveleket fejtett meg, olyan emberektől, mint II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Bercsényi Miklós, Teleki Mihály vagy II. Rákóczi György. Ezek tartalmukban annyira nem érdekesek, főként arról szólnak, hogy merre vannak a seregek, mennyi pénz kell, és hasonlók – mondta Vámos. Néha persze szaftos naplórészletekre is bukkannak. „Volt például valaki, aki arról írt, hogy a kamaraispán a feleségével hált. Egyszer pedig egy kétszáz éves újévi fogadalomra bukkantunk: a napló írója január elsején azt írta, egy hónapig nem iszik bort, de a január 24-i bejegyzésben már az áll: eddig állottam meg a borivást” – anekdotázott a kutató.

A kódolt levek egyik nagy hátránya volt a XVI-XVII. században, hogy a levél után a megfejtőkulcsot is el kellett juttatni a címzetthez. Ezt sokszor elfogta az ellenség, vagy elkeveredett, így Vámosék olyan leveleket is találtak, amelyben a címzett panaszkodik, hogy már megint nem tudott megfejteni egy kódolt levelet.

„Volt arra módszer, hogy ne kelljen kódot küldeni, ez az úgynevezett Kámaszútra-kulcs. Azért hívják így, mert a Kámaszútra szerint a nőknek érteniük kell az asztalosmesterséghez, a szép beszédhez és a titkosíráshoz is. Ez egy kölcsönös megfeleltetésű kulcs, tehát, ha a B-nek a jele az A, az akkor az A-nak a B-lesz jele. Ezt kódot általában egy kulcsszó alapján kell megfejteni, és a kulcsszót a levél is tartalmazza” – magyarázta a kutató.

Modern módszerek

A kézi kódfejtés meglehetősen lassú és pepecselős munka, de kódfejtő programok sajnos nem sokat segítenek a magyar kutatóknak. „Vannak kódfejtő programok, persze nem a történészek, hanem az FBI és hasonló szervezetek fejlesztették ki ezeket. Ezekkel az a baj, hogy például egy, a nagybajomi könyvhöz hasonló kódot egyáltalán nem tudnak kezelni, mivel pozíciófüggő. Egy sima Caesar-eltolást megfejtenének, de egy homofón ábécével vagy egy magyar nyelvű szöveggel nem tudnak mit kezdeni” – mondta a kutató. „Nem is csak az a baj, hogy magyarul van a szöveg – nekünk is van egy ilyen programunk, amit megtanítottunk magyarul egy tesztszöveg alapján –, hanem az is, hogy a régi magyar az nem a mai magyar, és nagyon sok verzió van a régi helyesírásból. A latinoknál próbálkoztunk ilyen programok használatával, de csak irányítva lehet őket használni, és végleges megoldást nem adnak, csak ötletet. A program magától nem fogja megfejteni a kódokat.”