Ezt hallani a Naprendszeren kívül
A NASA szakemberei magyar idő szerint csütörtök este erősítették meg azt, amin egy ideje már billegett a tudomány: a Voyager–1 űrszonda elhagyta a Naprendszert, és a történelemben először kilépett a csillagközi térbe.
És hogy mi a helyzet arrafelé? Például furcsa hangokat hallani. Mármint ha az ember nem füllel hallgat, hanem egy speciális, a csillagközi plazma hullámait figyelő műszerrel, időnként akár egy hónapig is egyfolytában. A mért hullámokat aztán egymás mögé téve és az emberi fül által is hallott tartományra felerősítve elég hátborzongató végeredményt kapunk.
A videón látható grafikon a plazmahullámok frekvenciáját, vagyis sűrűségét mutatja, ami ebben az esetben azt is meghatározza, milyen hangosan halljuk őket. A piros színek mutatják a leghangosabb, a kékek a leghalkabb hullámokat.
A szakemberek persze nem horrorfilmes hanghatásként akarják felhasználni a felvételt. Észrevették ugyanis, hogy a hangmagasság is emelkedik, méghozzá meglehetősen szabályosan. Fogták hát az adatokat, és addig lépdeltek visszafelé, amíg meg nem találták az első, ehhez hasonló hullámokat: kiderült, hogy a szonda 2012. augusztusában találkozott először a csillagközi plazmával.
A Voyager űrszondapárost 1977-ben lőtték fel, a Voyager–1 jutott messzebbre, 2013 szeptemberére 18,7 milliárd kilométerre, vagyis a Nap-Föld távolság százhuszonötszörösére jutott el. A Voyager–2 kicsit lassabb, mostanában úgy 15,3 milliárd kilométerre van tőlünk. Az eredeti küldetés a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz, illetve az ezek körül keringő holdak és gyűrűrendszerek megfigyelése volt. Ezt 1989-ben teljesítették is, de azóta is száguldanak tovább.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
