Ősi erdő került elő egy olvadozó dél-alaszkai gleccser alól, és több mint ezer év után most először vizsgálhatják meg a szakértők. A Mendenhall-gleccser körülbelül 95 négyzetkilométeren terül el, a Juneau-tó közelében, és már ötven éve elkezdtek felbukkanni alóla a fák maradványai, de a kutatók csak az elmúlt néhány évben vették ezt észre, amikor egyre több fatönk szabadult ki a jég fogságából.
A felfedezésben az a különleges, hogy sok fa eredeti, álló helyzetében maradt fenn. A tudósok ennek köszönhetően nemcsak a fajtákat azonosíthatják, de meg tudják vizsgálni az évgyűrűiket is, amiből következtetni tudnak a korukra. A törzsek átmérője alapján úgy gondolják a kutatók, hogy luc- és hemlokfenyőt találtak; most is túlnyomórészt ezek a fafajták nőnek a környék erdeiben. Hogy pontosabban megismerjék a fajtákat, alaposabban meg kell vizsgálni a mintákat.
A fák radiokarbonos vizsgálata alapján több mint ezer évvel ezelőtt kerültek a jég alá, amikor a Mendenhall-gleccser még növekedett. Az előrenyomuló gleccserek peremén gyakran alakulnak ki kavicsrétegek, mondta Cathy Connor, az Alaska Southeast Egyetem geológus professzora, aki részt vett a kutatásokban. Az eltemetett erdőt is először egy 1,2-1,5 méter mély kavicsréteg borította be, ami letörte az ágakat, és megőrizte a fatönköket.
Most ugyanez a folyamat megy végbe a közeli Taku-gleccsernél, amely növekszik, és éppen egy nyárfaerdőt készül bekebelezni. Így a tudósok nemcsak az ősi erdő maradványait tudják megvizsgálni, hanem élőben követhetik egy másik erdő eltűnését.