Utálja a Földet az űrben született medúza
A világűr meghódítására készülő nemzeteknek fel kell készülniük arra, hogy az űrben születendő gyermekek később nem akarnak majd rendesen letelepedni egy bolygón. Egy medúzákon elvégzett kísérletnek legalábbis az a tanulsága, hogy a mikrogravitációban született utódok nem igazán kedvelik az erősebb tömegvonzást.
A NASA már a 90-es évek óta küld medúzákat az űrbe, hogy megvizsgálja az űrutazás hatását a fejlődésükre. Bármilyen menőnek is tűnik űrmedúzának lenni, erre rácáfolnak a fent született állatokban kialakult rendellenességek.
Normális esetben a medúzák a testük alsó peremén lévő kalcium-szulfát kristályok segítségével tudják megállapítani, hogy merre van az ég és merre a föld. A kristályok apró zsebekben vannak, és amikor a medúza megmozdul, a zsebben elforduló kristály jelet küld az agynak az aktuális pozícióról. Ezek a zsebecskék látszólag normálisan kifejlődtek az űrben is, de az űrmedúzáknak később sok gondjuk volt a normális földi gravitációban való mozgással.
Rossz hír, hogy az emberek is hasonlóképpen érzékelik a gravitációs és a gyorsulást, a belső fülben megtalálható kalcium kristályok segítik a tájékozódásunkat. Az űrmedúzák hibás fejlődéséből arra lehet következtetni, hogy az űrbébik is összezavarodnak majd a frissen meghódított távoli bolygók felszínén.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
