Ütközik a Földdel a TV135 aszteroida?
További Tudomány cikkek
- A nőkhöz társítjuk, pedig a férfiakba is kódolva van a gyerekekről való gondoskodás
- Meghalt Zsakó László, a hazai számítástechnika tanárképzés jeles alakja
- Így kaphatjuk vissza az elvesztett időt
- Ritka, kék szemű galambocskát kelttettek ki és neveltek fel tudósok
- Állatról emberre terjed a madárinfluenza – újabb világjárvány jöhet?
A körülbelül 400 méteres, 2013 TV135 jelű aszteroida 2013. szeptember 16-án húzott el a Föld közelében. Bolygónktól mért távolsága 6,7 millió kilométer lehetett, azaz 15-ször messzebb volt, mint a Hold. A Krími Asztrofizikai Obszervatórium munkatársai kiszámolták a pályáját, amelynek a napközelpontja a Föld távolságában, naptávolpontja pedig a Jupiter pályaméretének háromnegyedénél lehet.
Bár a 2013 TV135 aszteroida csak egy az eddig katalogizált 10332 darab földsúroló kisbolygó (near-Earth object, NEO) közül, a média érdeklődését így is felkeltette, mivel elterjedt, hogy 2032-ben akár összeütközhet velünk, és ez a találkozás az egész Földre nézve katasztrofális esemény lehet.
Szerencsére a helyzet nem ennyire veszélyes. A körülbelül 4 éves keringési periódusú pályán mozgó kisbolygó felfedezése óta még nem telt el két hét, ami azt jelenti, hogy egyelőre kevés pozícióadatunk van róla. A pályának csak egy rövid ívét ismerjük, azaz a teljes pálya paraméterei még igen bizonytalanok, és emiatt nehéz hosszú távú előrejelzéseket tenni. (A Deep Impact című filmben a készítők egészen odáig merészkedtek az egyszerűsítésben, hogy a Földet veszélyeztető üstökös pályáját a csillagász mindössze egy mért pozíció alapján számította ki. Képzeljük csak el, egy gépkocsiról készült egyetlen fénykép alapján nem csak azt nem tudjuk megmondani, hogy milyen irányban mozog, hanem azt sem, hogy mozog-e egyáltalán.)
A NASA JPL Near-Earth Object Program Office részlegének számításai szerint a 2032-es ütközés esélye most is csak mindössze egy a hatvanháromezerhez, az elkövetkező hónapokban pedig valószínűleg még tovább fog csökkenni. Ennek oka az, hogy az objektum a közeljövőben jól észlelhető lesz, és amint a megfigyelésekből egyre több pozícióadat fut majd be a cambridge-i Minor Planet Center-be, egyre pontosabb pályát lehet kiszámolni. Don Yeomans, a NEO Program Office vezetőjének véleménye szerint a korábbi tapasztalatok alapján ennek eredménye az ütközés valószínűségének drámai csökkenése, esetleg a kockázat teljes elvetése lehet.
A NASA már közel két évtizede igyekszik detektálni azokat a kisbolygókat és üstökösöket, melyek valamikor veszélyes mértékben közelíthetik meg bolygónkat. A "Spaceguard" program keretében végzett koordinált észlelések mind a Földről, mind a világűrből zajlanak. A potenciálisan veszélyes objektumokat katalogizálják, osztályozzák, meghatározzák a pályájukat, ez alapján pedig figyelemmel kísérik őket.
Világvégét okozó kisbolygóütközéseket a média elég gyakran "belenget", de eddig még mindig az előbb felvázolt forgatókönyv szerint zajlottak az események, azaz a hosszabb pályaíveken alapuló pontosabb pályaszámítások a későbbiekben minden ilyen esetben kizárták az ütközés lehetőségét. A katasztrófa beharangozásában olyan gyors és lelkes média ingerküszöbét ez azonban már nem szokta elérni. Sőt, három nap elteltével vélhetőleg már egyáltalán nem is érdekli őket a konkrét égitest ügye, hiszen valószínűleg nem kell sokat várniuk a következő, "20xx-ben a Földdel ütköző" kisbolygóra sem.