További Tudomány cikkek
-
Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek - Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
A molibdén nevű kémiai elemet nem hivatalosan Douglas Adams-elemként is emlegetik, mert a rendszáma 42, vagyis 42 darab proton van benne. Azt pedig Douglas Adams regénye, a Galaxis útikalauz stopposoknak óta tudjuk, hogy a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre 42.
Fotó: NASA / JPL-Caltech
A NASA egy új tanulmányban levezette, hogy a molibdén lehet a végső válasz, vagyis ennek az elemnek nagy szerepe van az élet kialakulásában. A molibdén a purinanyagcserében vesz részt, egyes aldehideket és szulfátokat oxidáló enzimekben található meg. A molibdén a levegő nitrogénjét megkötő baktériumok, a kékalgák számára nélkülözhetetlen nyomelem.
Az élet több milliárd évvel ezelőtt alakult ki a Földön, a NASA több intézetének (Jet Propulsion Laboratory, Astrobiology Institute, Ames Research Center) átfogó tanulmányban kutatták az élet kialakulását, azt vizsgálták, hogyan alakulhatott ki az első élő sejt az ősóceánban.
A feltételezések szerint az élet a tengerfenéken, hidrotermális kürtőknél alakulhatott ki, viszonylag meleg, kellemes helyen, amikor a Föld túlnyomó részét még víz borította. Az elmélet természetesen nem új, az 1980-as években fogalmazták meg. Michael Russel geológus jelenleg a JPL-nél dolgozik, az ő elméletét vették elő most.
Eszerint az első sejtek üresek és élettelenek voltak, csak később halmozódtak fel bennük az élethez szükséges anyagok. Ezek az úgynevezett hidrotermális kürtőknél rakódnak le, a kürtőknél lévő apró üregekben ideális volt a környezet az élet kialakulásához, itt jöttek létre az első sejtek.
Ekkor még nagyon kevés volt az oxigén, illetve sokkal több volt a széndioxid, ami azt is jelenti, hogy az óceánok savasabbak voltak és proton többlettel rendelkeztek. A fent említett üregekben ugyanazok a katalizátorok voltak, amelyeket sejtjeink ma is proteinekbe ágyazva segítik a széndioxid szerves molekulákká alakításának folyamatát. Ezek a különböző vasak, nikkel és a már említett molibdén. Az apró és külvilágtól szinte elzárt üregekben az ásványi anyagok hatására egyre komplexebb szerves molekulák jöhettek létre, majd végül kialakultak a szerves makromolekulák – állítják a kutatók.
Az ősi óceánokban az említett ásványok lehettek azok az enzimek, amelyek a kémiai reakciókhoz kellenek. A kutatócsoport szerint a fent említett folyamat nem csak a Földre lehet igaz, hanem más, vizes égitestekre is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
