A szupercella olyan, mintha az Armageddon jönne
Van, akinek nem egy napfényes tengerpart az üdülés netovábbja. Mike Olbinski például ennek pont az ellenkezőjét teszi: szabadidejében a földkerekség legdurvább viharjait üldözi az USA-ban, Arizona, Kansas és Texas állam területén. Olbinski szupercellákat és villámokat fényképez főleg, de ilyen speciális körülmények között az sem ritka, hogy száguldó porfalat vagy egy várost teljesen beborító felhőket hoz össze a sors a kamerájának.
A szupercella egy olyan, különlegesen fejlett zivatarfelhő, amiből nagyobb, akár 7-8 centiméteres jégdarabok és nagyobb mennyiségű eső hullhat, és a villámképződés is hevesebb a szokásosnál. A függőlegesen és vízszintesen is örvénylő felhők úgynevezett hátoldali leáramlásában hulló eső igen kiadós lehet, és a 250-300 kilométert is utazó vihar környezetében akár 120 kilométeres óránkénti sebességet elérő széllökések is kialakulhatnak. A villámcsapások száma az óránkénti több százat is elérheti.
Bár a szupercellából ideális időjárási körülmények között akár tornádó is kialakulhat, Olbinski képein ilyesmi nem látható, ő jobban szeret ufó formájú felhőket fényképezni. Korábban négy évig keresztül próbálkozott, mire sikerült elkészítenie a tökéletes felvételt egy örvénylő szupercelláról a texasi Booker közelében, a tavaly közreadott time-lapse felvétel azóta is az egyik legszebb, amit a témában publikáltak.