Majdnem visszasüllyedtünk a középkorba

2012 július 23-án kis híján vége lett a modern világnak. Ezen a napon ugyanis a Napból egy eddig sosem látott méretű plazmafelhő tört ki, amely 3000 km/másodperccel száguldott a Föld felé. A legnagyobb szerencsénkre azonban a napkitörés nem találta el a Földet, ha ez megtörtént volna, akkor hirtelen minden elektromosság megszűnt volna, és átmenetileg sem a telefonok sem a GPS-ek nem működtek volna, az emberek többsége pedig még egy pohár vizet sem tudott volna tölteni magának, hiszen a városi vízellátás nagyban függ az elektromos rendszerektől.

"Ha eltált volna minket a kitörés, még mindig csak rakosgatnánk össze a darabkáinkat" - mondta a Guardiannak Daniel Baker, a Coloradoi Egyetem Atmoszféra-és Űr Fizika kutató laboratóriumának vezetője. "Ha csak egy héttel korábban történik a kitörés, akkor pont az útjában lettünk volna" - tette hozzá.

A napkitörés akkora zavart okozott volna a műholdas kommunikációban és olyan nagy ingadozásokat az elektromos hálózatokban, hogy a transzformátorok felrobbantak volna. A NASA számításai szerint a kitörés csak az Egyesült Államoknak hússzor akkora károkat okozott volna, mint a Katrina hurrikán, és a helyreállítás költségei elérték volna 2 billió dollárt. 

Ehhez hasonló erősségű napkitörés 1859-ben egyszer már elérte a Földet. Akkor egy angol csillagász, Richard Carrington jegyezte fel a jelenséget. Megfigyelte az égen a fellobbanásokat, amik egy nagyobb napkitörést kísérnek, a következő napon pedig több erős koronakidobódás (Coronal Mass Ejection, CME) érte el a Földet. Mivel akkoriban még főleg gőzmozdonyokkal és lovaskocsikkal közlekedtek az emberek, jelentősebb zavarok nem jelentkeztek a közlekedésben, de a távíró kábelek eléggé megviselte az eset, és több távíró központ ki is gyulladt.

A napkitörést gyönyörű, fényes Északi Fények kísérték, amelyet még Kubában is látni lehetet és olyan fényesen ragyogtak, hogy még az éjszaka közepén is olvasni lehetett a fényüknél.