Háromdimenziós őslénytérkép készül az iharkúti ásatások nyomán

Őslénytani leletek háromdimenziós térképét készíti az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportja az iharkúti ásatások nyomán. A paleontológusok arra keresik a választ, hogy miért halmozódtak fel a 85 millió éves fosszíliák ilyen nagy számban egy viszonylag kis területen - tájékoztatatta Ősi Attila csoportvezető az MTI-t.

Magyarország egyetlen ismert dinoszaurusz-lelőhelyét 2000-ben fedezte fel Ősi Attila a Veszprém megyei Iharkúton. Az elmúlt 14 évben a lelőhelyen több mint tízezer csontmaradvány került elő, és csaknem három tucat gerinces állatfaj, köztük hét dinoszauruszfaj fosszíliáit azonosították. Iharkút az egyetlen európai lelőhely, ahol a leletek szerint egy időben két páncélos dinoszauruszfaj (a Hungarosaurus tormai és a Struthiosaurus) egyedei éltek. Az előkerült maradványok többsége különálló csonttöredék, ugyanakkor a korábbi ásatásokon nyolc részleges csontvázat is feltártak. E leletek érdekessége, hogy kivétel nélkül a Hungarosaurus tormai egyedeitől származnak.

"A feltárások során rétegről rétegre haladunk és minden előkerülő csontmaradvány helyét centiméteres pontossággal bemérjük. Ennek alapján olyan háromdimenziós térképet készítünk, amin bejelöljük, hogy mely fajok fosszíliáit tártuk fel, mely állatok csontjai kerültek napvilágra, s ezek hogyan helyezkedtek el egymáshoz viszonyítva. Arra keressük a választ, hogy milyen okok miatt halmozódtak fel a fosszíliák ilyen nagy tömegben egy mindössze 400-500 négyzetméteres területen" – fejtette ki Ősi Attila.

A lehetséges okokat taglalva Ősi rámutatott, hogy a késő kréta időszakban a Bakony deltasíksághoz hasonló, folyóvízi csatornákkal szabdalt terület volt, ahol a gyakori esőzések hatására megáradt folyók halmozhatták fel a tetemeket.

Az idei ásatások során feltárták a kilencedik, részlegesen fennmaradt páncélos dinoszaurusz-csontvázat – nagy valószínűséggel ismét egy Hungarosaurus tormai maradványait. A csontok tanúsága szerint a 4-4,5 méteres testhosszúságú állatot megtaposták, tetemét pedig később felfalták a ragadozók. "Majd jött az ár és az üledék betemette a lakoma maradványait" – jegyezte meg a paleontológus.

Két krokodil-koponyatöredék is előkerült: a kistestű, döntően szárazföldi életformát folytató őshüllők lapos és recés, a bőr és a hús marcangolására kiválóan alkalmas fogazattal rendelkeztek. "Ezek a formák nagyon kevés lelet alapján ismertek Európából és Magyarországról, nem kizárt, hogy egy új faj képviselőjét is sikerül azonosítanunk" – magyarázta Ősi Attila.

Feltártak repülőhüllő-csontmaradványokat és nagy számban került elő fosszilizálódott ürülék. "A koprolitok egyfajta időkapszulaként rengeteg információt őriznek a korabeli ökológiai rendszerről, hiszen az állatok egykori táplálékának emésztetlen maradványait, például magvakat, növényeket, csontokat, pikkelyeket tartalmaznak. E leletek segítségével sok olyan növényt ismerhettünk meg, melyekről eddig nem volt tudomásunk, a korabeli rovarvilágról pedig az előkerülő borostyánok zárványai árulkodnak. Ásatásról ásatásra egyre jobban megismerhetjük a kréta kori Bakony ökológiai rendszerét" – vázolta a komplex kutatási programot Ősi Attila.