Ismerik a „tolvaj szarka” kifejezést, ugye? Nemcsak a magyar, hanem az egész európai folklórban elterjedt, mivel a szarkák előszeretettel gyűjtenek be minden színes, csillogó bizbaszt, amivel aztán kitömik a fészküket. A terminust ma elsősorban kisstílű tolvajokra használják a rendőrségi sajtószóvivők, a köznyelvben kevésbé elterjedt a kifejezés; manapság inkább emberekhez társítanak állati tulajdonságokat, mint a politikusokhoz az ízeltlábúak és gyűrűsférgek meghökkentően széles skáláját.
Egy új kutatás szerint a szarkák nem a veleszületett hajlamaik miatt lopkodnak, hanem valójában félnek az új dolgoktól. Az Exeter Egyetem kutatóinak tanulmánya azt mutatja, hogy az új, potenciális veszélyes dolgokhoz viszonyulnak ilyen furcsán a madarak.
Nem tolvajok, csak gyávák
A kutatók kis csillogó tárgyakat helyeztek a madarak elé: fémcsavarokat, kis fóliagyűrűket, és egy hajtogatott alufólia-darabot, illetve ugyanezeket a tárgyakat, csak matt kékre festve. A kutatók megfigyelték, hogy a madarakat nem érdekelték a fényes tárgyak: a 64 teszt során csak kétszer kapták fel őket, és nyomban el is ejtették.
A szarkáknál nem találtunk a csillogó tárgyak iránti feltétlen vonzalomra utaló jeleket. Ugyanakkor a tárgyakra adott reakció alapján neofóbia feltételezhető, vagyis az új dolgoktól való félelem.
– összegezte dr. Toni Shepard a kutatási eredményeket. Szerinte azt, hogy a madarak tolvajok lennének, inkább a kulturális anekdoták, a szájhagyomány és a népi megfigyelések támasztják alá. Azt viszont kevesebben jegyzik meg, amikor a szarkák kevésbé feltűnő tárgyakat csipegetnek össze.
Az észrevételek viszont nem légből kapottak. 2008-ban egy szarkafészekben megtaláltak egy elveszett jegygyűrűt, és egy rochdale-i szarkáról is feljegyezték, hogy kulcsokat és pénzérméket lopott, ráadásul egy csavarkulcsot is elemelt egy autószerelő műhelyből.
Szinglihordák
A kutatók ugyanakkor elismerik, hogy nekik sem sikerült perdöntő bizonyítékot szerezniük a kísérletekkel. Ezeket ugyanis mindig ugyanazon az etetőhelyeken végezték, márpedig csak a párban élő szarkákról jegyezték fel, hogy ritkán hagyják el a komfortzónájukat. Csak a magányos állatok nem ragaszkodnak ugyanahhoz a helyhez.
Akárhogyan is, ha egy szarka ellopná a csavarkulcsát, ne idegeskedjen: részben az tesz minket emberré, hogy felülemelkedhetünk a kleptomániás madarak szemtelenségén.