Gyöngyi
9 °C
9 °C

Az agyunk a legnagyobb filmes trükk

2014.08.27. 11:26

A néző mindig csak az éppen legfontosabb részletre figyel a vásznon – ebben állapodtak meg a filmkészítők és tudósok, amikor nemrég összejöttek Hollywoodban, hogy a nézői érzékelésről osszák meg a nagyon különböző irányból összegyüjtött tapasztalataikat.

Az utóbbi időben a filmkutatás egyik legdivatosabb ága a kognitív filmelmélet, ami természettudományos módszereket alkalmaz a mozgókép vizsgálatában. Az egyik legalapvetőbb területe az ilyen kutatásoknak a nézői percepció vizsgálata, vagyis hogy hogyan érzékeljük a vásznon vagy képernyőn látottakat, hogyan lesz mozgókép a másodpercenkénti több tucat állóképből, és hogyan állítjuk össze a film világát a film által adagolt vizuális és más információmorzsákból.

Megfigyelték már a kutatók korábban is, hogy nézőként ösztönösen mindig arra összpontosítunk, ami mozog a képen: ha embert látunk, az arcát figyeljük, ha beszél, elsősorban a száját nézzük. Ha egy-egy kép hosszabb ideig látható, több ideje van a tekintetünknek elvándorolni és felfedezni kevésbé előtérbe helyezett részleteket is, de ha gyorsabbak a vágások – mint általában egy pörgős akciófilm esetében – ezek az érzékelésre vonatkozó megállapítások fokozottan igazak.

A mostani eseményen ugyanezt a jelenséget a Vasember 2 példáján mutatta be Tim Smith, a Londoni Egyetem látáskutatója. Fogta a film eleji jelenetet, amelyben Tony Stark a monacói versenypályán először csap össze az aktuális főgonosszal, és levetítette 75 embernek, közben pedig kamerával követte a szemük mozgását. Az így összegyűjtött adatokból létrehozott egy hőtérképet, amelyen a legforróbb pontok jelölik, hova esett a legtöbb tekintet. (A hőtérképes videót itt legörgetve lehet megnézni.) Jól látható, hogy a nézők végig a fő történéseket követték, a központi karakterek arcára vagy az összecsapó fegyverekre, illetve a repkedő autódarabokra koncentráltak.

A filmkészítők ugyanezt a tudást alkalmazzák ösztönösen, amikor a jelenetek megrendezésénél a nézők figyelmét irányítják. Jon Favreau-nak, a Vasember 2 rendezőjének is tetszett Smith bemutatója, és megállapította, hogy minden, amire a kísérletben résztvevő nézők figyeltek, valódi, és minden, amire nem, digitális trükk, a háttérben látható hajóktól egészen a versenyt figyelő közönségig. Favreau szerint ezért számukra is fontos azzal számolni, hogy az emberek hova fognak nézni, hiszen ez alapján döntik el, hol tudnak trükközni, és hol nem érdemes ezzel próbálkozni:

A legjobb vizuális effektet a nézők agya hozza létre: úgy ölti egymásba a részleteket, hogy azok értelmet nyerjenek.

Smith szerint ami a gyakorlatban egy összefüggő észlelésfolyamnak tűnik, az valójában jóval darabosabban működik. Egyszerre egy dologra nézünk, arról információt gyűjtünk, aztán a szemünk gyorsan tovább mozdul, és egy következő részletre összpontosít. A folyamatos, zökkenőmentes élményt az agyunk állítja össze az egyes darabkákból. Ez az, amit a filmkészítőknek is szem előtt kell tartani, és ez az, ami miatt Smith szerint sokat tanulhatnak tőlük a kognitív filmtudósok.