Most minden tökéletes egy jó meteoresőhöz

2007 óta nem voltak ilyen jók a körülmények a Perszeidák nevű meteorraj, vagyis az augusztusi csillaghullás megfigyelésére. A szerdai maximumra, amikor akár percenként is keresztülszáguldhat az égen egy hullócsillag, a későn kelő Hold fénye sem zavarja majd a megfigyelőket, és az időjárás is kegyesnek tűnik, a következő néhány éjszakára nem jósol vastag felhőtakarót a meteorológia.

A hullócsillagok valójában olyan porszemcsék, amelyek a légkörbe érve látványos fénycsíkot húzva égnek el. A porszemeket a Swift-Tuttle nevű üstökös hagyta a Föld pályájának ezen a szakaszán, bolygónk minden év augusztus közepe felé halad át rajta. A felhő nem egy vékony csík, ezért a maximum előtt és után is érdemes éjjel az égre nézni.

A megfigyeléshez nem kell szinte semmi, csak egy szék, illetve egy mesterséges fényektől, városoktól minél távolabb eső terület, ahová ki tud ülni az ember. A Perseidák onnan kapták nevüket, hogy látszólag a Perseus csillagkép felől érkeznek. A hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik, de érdemes tudni, hogy ahogy szinte minden más ünnepet, a kereszténység ezt is a korábbi szokásokból háziasította. A Perseidákat a római időkben például Priaposz isten spermájának hitték, amely megtermékenyíti a földeket.

Nagyjából este kilenctől érdemes kiülni a szabad ég alá, a csillaghullás látszólagos kiindulópontja, a Perseus csillagkép északkeleten, a Cassiopeia W alakja alatt lesz. De nagyjából mindegy is, ha igazán sűrű lesz a meteoreső, egy idő után úgyis látja majd mindenki, merre kell nézni.