A NASA megoldotta a fénylő űrfolt rejtélyét

Idén februárban írtunk először arról, hogy a Ceres nevű törpebolygó felé tartó Dawn űrszonda valami fényeset fotózott a felszínen. Úgy tűnik, a NASA végre tudja, mi a fene lehet az, ami fénylik, és bár eddig a jeget tartották a legvalószínűbbnek, kiderült, hogy nem, nem jég.

Hanem só, bár egyelőre nem tudni, pontosan milyen, Chris Russel, a Dawn adatait feldolgozó csapat egyik vezetője szerint még kell pár hét, mire ezt is kielemzik.

Az új adatokat a Cereshez egyre közelebb keringő szonda méréseiből szerezték. A felszínről egyre jobb fotókat készítő Dawn (illetve az egyre jobb beállításokat küldő földi irányítás) már azt is látja, hogy a Naprendszer egyik legérdekesebb geológiai képződményét fedezik fel épp. Ami elsőre egyetlen hatalmas foltnak látszott, valójában több nagyobb, és rengeteg kisebb folt együttese. A legnagyobb folt az Occator-kráter (a görög mitológiában Ceres, a növényültetés és az anyai szeretet istennőjének segéd-istene, aki a boronálásért felelt) fenekén jó 10 kilométer széles, de ha elég közelről nézzük, akkor látszik, hogy a környéken sok kisebb folt van még. Sőt, néhány hegy is furcsán fénylik, és most az a legvalószínűbb, hogy ezeken is hasonló sólerakódás adja ki a fényes csíkokat.

Russel, aki korábban a jeget tartotta a legvalószínűbbnek, a csütörtöki sajtótájékoztatón megerősítette, hogy a mérések szerint a tükröződés frissen mért jellemzői kizárják a vízjeget. A felület albedója (ez az a mérőszám, ami megmutatja, hogy egy felületről a beeső fényből mennyi verődik vissza) alapján elég biztosan állítható, hogy nem jég, hanem só van ott.

Ha tényleg só van a felszínen, azért is érdekes mert arra utal, hogy a felszín geológiailag aktív, és nem meteorok hordták oda valahogy a foltokat, hanem a törpebolygó belsejéből származik a fénylő anyag. Viszont azt megválaszolni, hogy került a só a Ceres alsóbb rétegeiből a felszínre, még senki sem tudja, ezért is őrült szerencse, hogy a Dawn folytatja a küldetést. December 16-tól kezdve a szonda négyszer ilyen közel lesz, a mostani, 1450 kilométer magas pályáról egy 375 kilométeresre áll majd át, vagyis olyan közel lesz a Cereshez, mint a Nemzetközi Űrállomás a Földhöz.