Fülöp, Evelin
12 °C
27 °C

Magyar tudósok igazolták: tényleg folyó volt a Marson

mars-curiosity-rover-msl-horizon-sky-self-portrait-PIA19808-full
2015.10.13. 17:13
A NASA régóta feltételezte, hogy a Curiosity Mars-járó landolásának közelében folyó folyt, mindezt azonban csak annyira alapozták, hogy a fotókon kerek kavicsokat láttak. Magyar kutatók viszont több éve a kavicsok kopásával foglalkoztak, munkájukra John P. Grotzinger, a küldetés tudományos vezetője is felfigyelt. Közös munkával, matematikával bizonyították, hogy egykor tényleg folyó folyt a Marson. Kutatásuk a Nature Communications című szaklapban jelent meg.

A NASA legmodernebb Mars-járója, a Curiosity néhány éve, 2012 augusztusában érte el a Marsot, azóta végez tudományos munkát: rengeteget fényképet készít, mindenféle méréseket végez. Az óriási adathalomból pedig a tudósok az egész világon próbálják kinyerni a lényeges, fontos információkat, amelyekből választ kaphatunk a küldetés legfontosabb kérdéseire – így pár év után már egyre biztosabbakat.

Például arra, hogy valaha volt-e élet a bolygón, vagy hogy létezett-e ott folyékony halmazállapotban víz, voltak-e tavak, folytak-e folyók. Az utóbbi kérdésre sikerült most választ adnia egy magyar–amerikai közös kutatásnak, amelynek eredménye a Nature Communications című szaklapban jelent meg. A publikáció első szerzője Szabó Tímea, a BME kutatója, aki tavaly University  of Pennsylvanián kutatott, a második Domokos Gábor, a Gömböc egyik feltalálója, Szabó az ő PhD-hallgatója volt a BME-n. A csapat amerikai tagjai John P. Grotzinger, a Curiosity tudományos missziójának korábbi vezetője és Douglas J. Jerolmack,  a University  of Pennsylvania geofizikusa.

Van-e ott folyó és földje jó?

Domokos Gábor már régóta a kavicsokkal, azok töredezésével és az ebből levonható következtetésekkel foglalkozik. A Földön már több kísérletet is végeztek, amelyek alapján bebizonyosodott, hogy pusztán a kavicsok kopásából meg lehet mondani, azok honnan származnak, mekkora utat tettek meg. A pontos módszertannal korábbi cikkünkben foglalkoztunk.

Fotó: NASA

Mostani publikációjukkal bizonyították, hogy ezek a számítások a Marson is elvégezhetők – de azért kellett néhány csavar a történetbe, mielőtt meg tudták mondani, mi is a helyzet 225 millió kilométerrel arrébb, ahol csak egy 1,5 megapixeles digitális kamerával felszerelt rover adataiból tudtak dolgozni.

A NASA tudósai régóta sejtették, hogy a Curiosity landolási helyszínének közelében, a Gale-kráter szélén valaha folyók eredhettek, született is néhány publikáció a témában, ezek azonban nem jelentettek igazi bizonyítékot. A magyar–amerikai csapatnak azonban földi és a laboreredmények, valamint a marsi fotók összehasonlításából egyértelműen sikerült bizonyítania, hogy

a marsi kráter szélén, nagyjából 30-40 kilométerre a vizsgált kavicsoktól valaha folyó folyt.

 A kutatók a kavicsok formájából pontosan meg tudták mondani, mennyit vesztett a tömegéből, ebből pedig ki lehetett számolni, honnan indultak a kavicsok – az eredmények pedig pont addig a területig vezették vissza a kavicsok eredetét, ahol a tudósok eddig is sejtettek forrást. 

A Gale-kráter a NASA 3D-s domborzati térképén.
A Gale-kráter a NASA 3D-s domborzati térképén.
Fotó: NASA

Fontos, hogy sikerült bizonyítani azt is, hogy a Marson egyértelműen úgynevezett szűz fragmensek láthatóak, amelyek pont ugyanolyanok, mintha a Földön lennének. Azaz, a földi számításokat lehet alkalmazni a több százmillió kilométerre lévő bolygó geológiájára is. A bizonyításhoz bonyolult matematikát használtak, Domokosék 2012-ben publikált modellje már akkor valószínűsítette, hogy egy napon majd a Marsról is többet tudunk a kavicsokból.

Gagyi képekkel kellett dolgozni

A magyar kutatók munkáját nehezítette, hogy a Marsról kapott képek nagyon rossz minőségűek voltak, mivel amikor készültek, még senki nem tudta, mire használják majd őket.

A saját, Földön és laboratóriumban eddig készült, sokkal jobb minőségű képeiket le kellett butítani a marsi képek szintjére, mert azok a dolgok, amikkel a magyar kutatók számolnak, érzékenyek a képfelbontásra. Ráadásul kétdimenziós adatokkal kell dolgozni, mert egyelőre a Marsról nem hozzáférhetőek háromdimenziós adatok.

A Curiosity fő tudósa figyelt fel a magyar kutatásra

Bár Domokos modellje valóban alkalmas volt a marsi megfigyelések bizonyítására is, ennél több kellett ahhoz, hogy magyar tudósok igazolni tudjanak valamit, amit a NASA már régóta feltételezett. A tanulmány egyik szerzője, John Gotzinger pár éve még  a Curiosity-misszió tudományos vezetője volt.

Ő hallott Szabó Tímea előadásairól, amelyek a magyar kavicsos kutatásokról szóltak, és felfigyelt rájuk: rájött, hogy pont ez kell ahhoz, hogy igazolják, hol folyt folyó a Marson. Ez nagy segítség volt a magyar kutatóknak, mert a Mars-kutatással kapcsolatban nem minden adat volt nyilvános. Előbb-utóbb nyilvánosak lesznek az űrmissziók adatai, de csak késleltetéssel, miután már megjelentették a szakcikkeket. Gotzinger viszont elmondta a magyar kutatóknak, melyek voltak azok a helyszínek, amik már nekik is szemet szúrtak.

Domokos szerint Grotzinger „a Curiosity környékét pontosan ismeri, mintha oda járna kirándulni:

Neki ez olyan, mintha én kimennék a Hűvösvölgybe – kőről kőre tudja, hogy mi van ott.

Ő és csapata választotta ki azokat a képeket is, amelyeken a magyarok már letesztelhették a modellt, és bizonyíthatták, a lefényképezett kavicsoktól 30-40 kilométer hosszan valaha tényleg folyó folyt.

Nem szokványos az sem, hogy a cikk a rangos Nature Communicationsben jelent meg: a folyóirat eddig nem foglalkozott geomorfológiai témákkal, a bírálók szerint viszont a kutatók bizonyítása annyira általános és sok mindenre használható, hogy sok mindenkit érdekelhet.

Domokos szerint egyelőre nem döntötték el, hogy megvizsgálnak-e még több helyszínt a Marson ezzel a módszerrel, vagy valamilyen teljesen új irányban folytatják a kutatásokat. 

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.