Az utolsó aktív Kárpát-medencei vulkán

A történelmi idők katasztrofális kitöréseinek többségét olyan tűzhányók produkálták, amelyek hosszú idő óta nem volt aktívak, ezért a környékbeliek azt gondolták, hogy nem is fognak kitörni. A vulkanológusok számára a következő évtizedek nagy kihívása, hogy megértsék a hosszú időn keresztül szunnyadó, valamint az inaktívnak tűnő vulkánok természetét. Mi okozza azt, hogy egy már kihunytnak tűnt vulkán hirtelen feléled, milyen előzményei lehetnek ennek, mindez milyen gyorsan történik, és vajon előre jelezhető-e?

A kérdések valósak, amit megerősít az indonéziai Sinabung esete, amelyik több mint tízezer évig nem mutatott bizonyított aktivitást, aztán 2010. augusztus végén váratlanul kitört, és jelenleg a Föld egyik legveszélyesebb tűzhányója. A helyzet tehát nagyon gyorsan megváltozhat, és egy idilli környezet a pusztítás térségévé válhat.

Ma már egyre több vulkán esetében ismert, hogy azok múltjában előfordult több tízezer, esetenként százezer évet is meghaladó szunnyadási időszak, majd a vulkán úja kitört. Ilyen például a Róma közelében lévő Colli Albani, ami 45 ezer éve jó 200 ezer éves alvás után éledt fel. Utolsó bizonyított kitörése 36 ezer éve volt, az eltelt idő alapján azt gondolhatnánk, hogy már végleg kialudt a vulkán. A jelek azonban mást mutatnak, a mélyben még van magmás test, a kérdés csak az, hogy ez mikor és miért aktivizálódik. Róma közelsége pedig ijesztő veszélyeket rejt.

A Kárpát-medence legutolsó vulkánkitörését a székelyföldi Csomád produkálta. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportja az elmúlt években jelentős kutatási eredményeket tett közzé a Csomád vulkáni működésének és jelenlegi állapotának jobb megértéséhez. Most egy sikeres OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) pályázat révén egy új kutatást indítanak neves külföldi társkutatók részvételével. Ennek célja, hogy a Csomád további részletes vizsgálata alapján jobban megértsék a hosszú ideig szunnyadó tűzhányók természetét és felújulásuk lehetőségét.

Harangi Szabolcs, a kutatócsoport vezetője így mesélt a munkáról: „Egy piciny ásvány, a cirkon elemzése alapján tisztáztuk a vulkánkitörések korát, és megállapítottuk, hogy 32 ezer éve volt a vulkán utolsó kitörése, a 32 ezer és 56 ezer évvel ezelőtti időszakban pedig számos jelentős robbanásos kitörés történt. Figyelemre méltó, hogy az 56 ezer éve kezdődött vulkáni ciklus előtt eddigi ismereteink szerint több mint 40 ezer évig csendben volt a tűzhányó. Eszerint kell értékelnünk a legutolsó kitöréstől eltelt 32 ezer évet.”

A vulkanológusok azt is kimutatták a cirkon ásványok elemzése alapján, hogy a magmatározó akár több mint 300 ezer éven keresztül is fennállhatott, sőt a Csomád alatt jelenleg is van még nagy valószínűséggel magmás anyag. Kutatásaik azt jelzik, hogy egy ilyen megszilárdulás közelében lévő magmakása akár rövid idő alatt felolvasztható, amennyiben friss kőzetolvadék nyomul bele. Ugyanez nem mondható el, ha a magmakamra már teljesen megszilárdult. A Csomád alatti magmás test tehát azt jelenti, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a vulkán újra feléledjen, ennek azonban egyelőre még nincsenek jelei.

A vulkanológusok az új, négyéves kutatási programban a legkorszerűbb eszközöket alkalmazzák, hogy látleletet adjanak a Csomád vulkán állapotáról és ezzel általában is az inaktívnak tűnő, de később jó eséllyel felébredő tűzhányókról.

Ennek során a vulkán alá kell nézniük: mekkora kiterjedésű a magmás test, az mennyi idő alatt és hogyan olvasztható fel úgy, hogy kitörésre alkalmas magma jöjjön létre, és ez milyen jelekkel jár, ami segítheti az előrejelzést – foglalta össze a legfontosabb célokat Harangi Szabolcs.

Emellett azonban a gázokat is elemzik a kutatók. A legfrissebb adatok azt jelzik, hogy a kiáramló szén-dioxid gázok részben magmás eredetűek. A kutatási programban számos külföldi (román, svájci, német, olasz) ismert kutató is részt vesz, ami még nagyobb rangot ad a kutatásnak, és segítheti, hogy az eredmények nemzetközi szinten is széles körben ismertek legyenek. 

„Kutatásainkkal a székelyföldi Csomád egy természeti laboratórium lehet a hosszan szunnyadó, de potenciális vulkáni veszélyt jelentő tűzhányók viselkedésének megértésében. A tudományos eredmények segíthetik a vulkáni kitörés előrejelzést, továbbá az emberek hatékonyabb felkészítését egy lehetséges jövőbeli vulkáni eseményre. Nem biztos, hogy a Csomádon történik majd, de nagy a valószínűsége annak, hogy a 21. században történik majd ilyen esemény valahol” – jegyezte meg Harangi.