Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Komoly gondok vannak az MTA 9,5 milliárdos kutatóintézetével

2015.11.23. 15:41

Váradi András, az MTA Természettudományi Kutatóközpontjának (MTA TTK) vezető kutatója az Élet és Irodalom november 6-i számában Programozott bukás címmel egész oldalas cikket írt arról, hogy a 2011-ben megálmodott központosított kutatói hálózat zászlóshajójában, a 2013-ben átadott, 9,5 milliárdból épült TTK-ban súlyos gondok vannak, a több intézetet is befogadó intézmény gyakorlatilag a csőd szélén áll.

A TTK-ban multidiszciplináris (több területet átfogó) természettudományi kutatások folynak a szerves kémia, az anyag- és környezetkémia, az enzimológia, a kognitív idegtudományok és a pszichológia területén, ilyen átfogó együttműködés elvileg nagyon jót tesz a tudománynak.

Váradi azonban több problémát azonosított az intézményben:

  • a kutatók pénze központi számlára érkezik, ehhez nem férnek hozzá;
  • bár kifejezetten rezsicsökkentés miatt kerültek új, modern, közös épületbe az intézetek, a fenntartási költség magasabb lett, mint volt;
  • a közös működés másik célja az adminisztratív költségek csökkentése volt, de ezek is nőttek;
  • a kutatócsoportok teljesítményét külső, független intézmények nem mérik;
  • az intézmény pedig csődközelben van.

Elég kemény állítások ezek, végigfutva őket, gyakorlatilag semmi nem úgy működik, ahogy kellene, sőt, Váradi szerint a korábban külön működő Enzimológiai Intézetben sokkal jobban mentek a dolgok, mint összezárva a többiekkel – pedig a közös infrastruktúra-használat (műszerek, folyóiratok) tényleg sokat segíthetnének. 

Már tavaly tudták, hogy gond van

A kutatók a tarthatatlan állapotok miatt többször fordultak a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez, aki meg is kapta a leveleket, de egy ideig érdemi lépés nem történt. Februárban az MTA vezetői kutatói fórumot szerveztek, „amelyen azonban sem a főigazgatói tájékoztatóból, sem a kutatói hozzászólásokból nem derült ki a gondok valódi súlya”.  Az ÉS-ben megjelent cikk után a kritikákkal és az intézmény állapotával kapcsolatban mi is  megkerestük az MTA-t.

Az MTA vezetése szerint a kutatóközpontnak tényleg közös számlája van, de ez nem akadálya a forrásokhoz való hozzájutásnak, a kutatási projekteket pedig elkülönítve számolják el. „A kutatóközpont kiváló szakmai eredményei mellett az MTA vezetői már tavaly érzékelték a finanszírozási nehézségeket, amelyeket azonban a főigazgató kezelhetőnek vélt” – áll válaszukban.

A vezetés szerint a probléma egyik oka az „egyes projektek erőforrásainak túlzott mértékű átcsoportosítása, amely jogilag csak a vonatkozó szabályok betartása mellett lehetséges”. A források átcsoportosítása a gyakorlatban úgy tűnik, azt jelentette, hogy 

a kutatók nem tudtak kísérleti anyagokat, műszert beszerezni, nem jutott pénz fontos konferenciákra.

Hiába vonták össze, drágább lett az adminisztráció

Az MTA elismerte, hogy „az adminisztrációs költségek az első időszakban valóban megnövekedtek”, amiben szerintük komoly felelőssége volt a kutatóközpont vezetésének. Ezért egy éve változtattak a gazdasági igazgatóság vezetésén, és elkezdték az adminisztráció egyszerűsítését.

Az épület üzemeltetésének költségeivel viszont az MTA szerint nincs gond: a költség nem alacsony, de nem is kritikusan magas, és így is jóval olcsóbb a korábbi, szétdarabolt telephelyek korszerűtlen épületeinek rezsijénél.

Értékelés van, csak nem olyan

A kritika tudományos szempontból legkeményebb pontja, hogy külső személyek, intézmények nem értékelik az intézetben dolgozó kutatókat. Mivel a kutatói pénzek elnyerése pályázati alapon történik, ennek a gyakorlatban az a vége, hogy a nem jól teljesítő csoportok visszahúzzák a jól teljesítőket, mivel független értékelés hiányában nem látszik a valós teljesítményük, így hozzájuk is ugyanúgy kerül a forrásokból, mint a jól teljesítő csoportokhoz. 

Az Akadémia vezetői szerint „természetesen van értékelés”, az MTA-n rendszeres a szakmai minősítés. „Az évente elkészített szakmai beszámolókat a kutatóhelyektől független szakmai fórumok minősítik” – írják, bár nem részletezték, melyek ezek. Emellett „a kutatócsoportok működését a legtöbb esetben pályázati források is biztosítják, ilyenkor a megbízó, illetve a pénzügyi támogatást nyújtó intézmény külön értékelést is végez”. Ez mondjuk még mindig jelentheti a külföldi, független értékelők hiányát. Ez nem azért van, mert ebben az országban mindenki megvesztegethető, hanem mert kis ország vagyunk, ehhez mért kutatói társadalommal, egy-egy területen lévők szinte kivétel nélkül dolgoztak már együtt, vagy vannak az értékeléshez némileg összeférhetetlen munkakörökben.

Nincs csőd, de új főigazgató jön

Váradi szerint a kutatóközpont a fenti problémák miatt már a csőd szélén áll. Az MTA szerint, idézem:

ez nem igaz, már csak azért sem, mert költségvetési intézményeknél a csőd ismeretlen fogalom. Ha vannak likviditási problémák, akkor ezek az Akadémia közreműködésével kezelhetők.

A megoldást mindenesetre kitalálták a vezetők:

lecserélik a TTK főigazgatóját.

Hivatalosan: „az MTA kutatóhálózatában éppen most zajlott le az ötévente szokásos főigazgató-, illetve igazgató-váltás folyamata. Az Akadémia belső szabályzata alapján, pályázati rendszerben nevezik ki az új vezetőket, vagy erősítik meg a korábbiakat”. 

A többi intézménynél még nem nyilvánosak a döntések, a TTK-val kapcsolatban azonban az Indexszel azt közölte az MTA, hogy bár „a mostani főigazgató megoldott néhány működési problémát, a főigazgatói pályázatokat értékelő független szakértői bizottság azonban új főigazgató megbízását javasolta”.

A kutatóközpont vezetője 2016. január 1-jétől Pokol György, kémikus, a BME vegyészmérnöki karának korábbi dékánja.

Megkerestük Váradi Andrást is, hogy kommentálja az MTA válaszát: „Az új főigazgató jövőbeni működése elé nagy várakozással tekint a kutatóközösség, de a további válaszok egyik része téves, a másik része pedig nem a feltett kérdésre reagál”. A kutató szerint a válaszokban gyakran az óhajok, és nem a valós helyzet tükröződik.