Evolúciós előnyben a guberáló gólyák

Több eséllyel vészelik át a telet azok az európai fehér gólyák, amelyek az Afrika déli területeire költözés helyett a Szaharától északra található szemétlerakók környékén maradnak - írja az MTI. Egy nemzetközi kutatócsoport szerint

Ez a faj  Európában, Afrika északnyugati részén és Nyugat-Ázsiában is fészkel, ezért a kutatók – a német Max Planck Ornitológiai Intézet munkatársa, Andrea Flack vezetésével – nyolc ország 70 fiatal gólyáját látták el műholdas nyomkövetővel, hogy első költözésüket és vándorlási szokásaikat tanulmányozhassák.

Az orosz, lengyel és görög gólyák a hagyományos vándorlási útvonalat követve egészen Afrika déli részéig repültek. Ugyanakkor a spanyol, tunéziai és német madarak a Szaharától északra álltak meg, az örmény gólyák csak rövidebb távolságot tettek meg.

A tudósok szerint a Szaharától északra időző madarak többsége a telet hulladéklerakók tartalmát fogyasztva élte túl, úgy tűnik, ezek a helyek nagy mennyiségű eleséghez juttatják őket - a hosszú utazással járó energiabefektetés nélkül. Az üzbegisztáni gólyák valószínűleg az ottani halgazdaságokból szereztek élelmet ahelyett, hogy a hagyományos vándorlási szokásaikat követve Afganisztánba vagy Pakisztánba repültek volna.

Andrea Flack szerint a gólyák látszólag módosítanak vándorlási stratégiáikon és szokásaikon, igyekeznek közelebb maradni az emberhez, ahol elegendő élelem áll rendelkezésre. Persze van benne kockázat is - egyetlen romlott étel, és elpusztulnak.

A kutatók úgy vélik, hogy bár egyes vándorló fajok életét megkönnyítheti az efféle emberi beavatkozás, ennek hosszú távú ökológiai következményei is lehetnek. Az Afrika trópusi vidékein telelő gólyák például számos növényi kártevőt, így a sáskákat is ritkítják. Emellett fogyasztanak rovarokat, békákat, halakat, rágcsálókat, kígyókat, gyíkokat és földigilisztákat is.