Mária
-7 °C
3 °C

Minden, amit a takonyról tudni érdemes

2016.03.11. 14:45

Orrot fújni jó.

Szabadulsz valamitől,

ami nyúlós, csekély, mégis nehéz:

nincs hová odakenni

írta Petri György a Bagatelle című versében.

Ez az olaj a motorban. Nélküle a motor leáll

mondta Michael M. Johns III, az Emory Egyetem fül-orr-gégésze.

A maguk módján mindketten ugyanarról beszéltek: az orrváladékról, vagyis a takonyról. Bár szegény ragacsos testnedvnek elég hányattatott a sorsa a hozzá tapadó erős társadalmi tabu miatt, valójában létfontosságú anyagról van szó. Nézzük, hogy a plasztikus költői képen kívül mire jó még a takony!

Mucuskám!

Mivel a takony egy nyálkaféle, angolul gyakran hivatkoznak rá a mindenféle nyálkára használható, latin mucus szóval. De ezt csak azért mondtam el, mert magyarul elég cukin hangzik. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy a takony az orrnyálkahártya mirigyei által termelt anyag, és több fontos funkciót is ellát nap mint nap:

  • Hidratáló krém: a kiszáradás elleni védi a nyálkahártyát, az orrüreget és az orrmelléküregeket.
  • Párologtató: az orron beáramló levegőt nedvesíti (és melegíti).
  • Légypapír: sűrű és ragadós csapdaként még azelőtt megköti a levegővel érkező szennyeződések nagy részét, hogy azok a légutakon át a tüdőbe juthatnának.

De miből is áll? Nagyon nagy százalékban vízből. A nyálkasejtekben egy fehérjegerinchez cukorláncok kapcsolódnak, az így létrejött glikoprotein pedig szivacsként issza fel a vizet, amíg nyúlós és ruganyos nem lesz tőle. Emellett különféle enzimeket is tartalmaz az orrunkba illegálisan bevándorló mikrobák hatástalanításához. Ha a folyékony váladék kiszárad, abból lesz a fika, ami viszont nem összekeverendő az azonos nevű svéd szokással. Minél közelebb van a váladék az orrnyíláshoz, annál jobban párolog a szabad levegőn a víztartalma, így annál inkább kiszárad.

Egy átlagos, egészséges napon simán megtermelünk egy-másfél liter taknyot. Ennek nagy része nem elpárolog vagy a zsebkendőben végzi, hanem bizony a gyomrunkban, miután lecsorog a garatba, mi meg lenyeljük. Igen, tudom, ez undorítóan hangzik, de nyugodjon meg, amíg nem tudta, addig is lecsúszott a napi adag, ezután is le fog, úgyhogy inkább nyeljen egy nagyot, és olvasson tovább.

Ha kell, rákapcsol

A mindennapokban a takony csendben végzi a munkáját: nedvesít, tisztít, és dolga végeztével lefolyik a torkunkon – nagyjából észre se vesszük. Időnként változik az állaga, besűrűsödik, de többet csak akkor termelünk, ha az orrnyálkahártyát irritáció éri, vagy ha megbetegszünk. Ilyenkor viszont rögtön szembetűnőbb lesz, mert beindul a test védekező mechanizmusa, a nyálkahártyának megnő az áteresztőképessége, és a váladékképződés is felpörög.

Bár az előző bekezdésben csak képletesen értettem, hogy a takony szembe tűnik, fordítva valóban igaz a dolog: a szemünk váladéka, vagyis a könny is a takonyba ürül. Amikor sírunk, a pislogás kitágítja a könnyzacskót, amely ilyenkor gyakorlatilag kiszivattyúzza a felgyülemlett könnyet a szemből. Az elhasznált könny a könnypontokon át a könnycsatornába jut, ezen keresztül a könnyzacskóba ömlik, ahol összegyűlik, és végül a könnyvezetéken és az orron át távozik. Ezért kell sírás közben orrot fújnunk.

Szintén a szokásosnál több taknyot eredményez a gustatoricus rhinorrhoea, vagyis az étkezés utáni fokozott váladékképződés. Ez akkor fordul elő, ha az orrváladék termelődésében szerepet játszó receptorokat az evés (rágás, nyelés) vagy az étel (csípős, forró) hatására fizikai inger éri. Ritkábban, de van, akinél ugyanezt a tejivás is előidézi. A takonytúltengés a nyálkahártya-duzzanatot visszaszorító orrdugulás-csökkentővel (például pszeudoefedrinnel) enyhíthető, vagy antihisztaminnal, ami az allergiás reakciókor termelt hisztamin hatását ellensúlyozza. De az olyan, természetesebb módszerek is segíthetnek, mint a sós öblögetés.

Mivel a víz a takony fontos alkotóeleme, ha az nem képes eleget felvenni belőle, besűrűsödik, és kevésbé véd a fertőzésektől. Ez a veszély fenyegeti például azokat, akik cisztás fibrózisban szenvednek.

A takony ötven árnyalata

A takonnyal a szivárvány szinte minden színében lehet találkozni, már ha valaki rendszeresen nézegeti a zsebkendője tartalmát. A különböző árnyalatokról stílszerűen infografika is készült, a finom átmeneteket itt nézegetheti. De lássuk a lényeget! Alapjáraton a takony tiszta, áttetsző. Ugyanez a helyzet allergiás reakcióknál, de a vírusos megbetegedéseknél se jellemző elszíneződés, ilyenkor csak a vízszerű váladékból termelődik a szokásosnál több. Ha pedig hidegben csöpög az orrunk, az gyakran nem is kimondottan takony, csak a beáramló hideg levegő hatására az orrüregben lévő melegebb levegőből kicsapódó víz – mint a chemtrail, izé, kondenzcsík esetében –, orrváladékot csak kis koncentrációban vagy egyáltalán nem tartalmaz.

A sárgás-zöldes takonyszínt gyakran fertőzésnek tulajdonítják, de ez némileg félrevezető. Valójában nem maguk a baktériumok, hanem az ellenük küldött véderő színezi zöldre az orrváladékot. Ha megbetegszünk, a szervezet riadót fúj, és neutrofil granulocita nevű fehérvérsejteket vezényel a helyszínre, hogy bekebelezzék és lebontsák a kórokozókat. Ezek a sejtek bocsátanak ki egy zöldes enzimet, ami nagy mennyiségben elszíneződést okoz.

Egyébként a nem-minden-rovar-bogár elvhez hasonlóan, minden zöld takony fertőzést jelez, de nem minden fertőzés nyomán lép fel elszíneződés, úgyhogy ne hagyatkozzon erre az öndiagnózis felállításában! (Különben is, jobb azt inkább az orvosra hagyni.)

A vöröses-barnás színt a takonyba kerülő, különböző mennyiségű vér okozza, ha a nyálkahártya kiszáradás vagy irritáció miatt sérül. Kis mennyiségben semmi gond vele, de ha rendszeres vagy sok, érdemes megnézetni orvossal, mert az más problémára is utalhat. Végül a fekete takony vagy erős szennyeződést jelöl (például ha a gazdája sokat dohányzik), vagy gombás fertőzésre utalhat.

A flegma rokon

A takonyhoz szorosan kötődő másik testnedv a slejm. Ez is nagyon hasonló, bár sűrűbb nyálkás váladék, csak nem az orrban, hanem az alsó légutakban termelődik, ezért ritkábban is találkozunk vele – jellemzően akkor, ha betegen felköhögjük. A köpet színe ugyanúgy árulkodik arról, hogy milyen betegség miatt találkozunk vele, bár nehezíti a dolgot, hogy ilyenkor már a légúti váladék nyállal és az abban található baktériumokkal is keveredik. Kisebb mennyiségben a torokköszörülés vagy ordibálás is felszakíthatja, illetve a dohányosoknál is gyakori vendég, mert próbálja a füst kiszárító hatását ellensúlyozva nedvesen tartani a gégét.

Ha már a takony angol nevét megidéztük, a slejm elnevezése még érdekesebb. Hippokratész ókori elmélete szerint az emberi testet négy elemi nedv egyensúlya jellemzi, és ha bármelyikből – vérből, sárga vagy fekete epéből, illetve slejmből – a kelleténél több van, az betegséget eredményez, illetve megmutatkozik az illető viselkedésében. A slejmtúltengést ő a közönyösséghez társította, innen a mai angol neve is: a phlegm a flegmaság nyelvi rokona.

Eszik-e vagy isszák?

Valójában a takony nemcsak úgy lecsusszan a torkunkon egy-egy óvatlan pillanatban, hanem maga a rendszer úgy van kitalálva, hogy arrafelé terelje: az orrban található szőröcskék a garat felé mozgatják az elhasznált védőváladékot, hogy a gyomorba, mint egy beépített konyhamalacba ürítsék az elhasznált védőréteget, ahol a gyomorsav a takonyfolyam mindenféle hordalékát rövid úton elintézi.

Abból, hogy a takonynyelés napi rutinművelet, az is következik, hogy a gyereknek se lesz semmi baja, ha megeszi a – saját! – váladékát. Az már társadalmilag kevésbé számít elfogadottnak, hogy több felnőtt is előszeretettel fogyasztja. Még egy Facebook-csoport is létezik „Taknyot enni NEM undorító!” néven. Mondjuk az utolsó poszt 2010-es, és jelenleg egyetlen tagja van.

A takonyevés biológiája egyébként sajnálatosan alulkutatott terület, és inkább csak hipotézisek léteznek a vélt vagy valós hasznáról. A leghíresebb ilyen teória, hogy a takonyban található elpusztult kórokozók felkészíthetik az immunrendszert az éles helyzetekre, akár a védőoltás. Ami biztos, hogy veszélyt csak annyiban jelent az orrtúrás – embertársaink lenéző pillantásain túl –, hogy ha a bányász óvatlan, felsértheti az orrnyálkahártyáját. Vagy hogy turkálás közben beleteheti a baktériumot az orrába, ahogy azt egy Staphylococcus aureust vizsgáló tanulmány is megállapította.

Konkrét kutatás tehát nem nagyon van, de a józan ész logikája szerint, mivel egyébként is folyamatosan taknyot nyelünk, se előnye (immunrendszer-erősítés), se hátránya (egészségtelen) nem sok lehet a kifejezetten szájon át végzett takonyfogyasztásnak, ezért az valószínűleg inkább pszichológiai gyökerű szokás. Ez a téma viszont már túlnyúlik ezen a cikken.

Ne maradjon le semmiről!

A sikamlós téma után fújja ki magát Facebook-oldalunkon!