Tényleg szupernóva robbant a Naprendszernél kétmillió éve
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
A pamplonai bikafuttatáson derült ki, máshogy mozog a pánikoló tömeg, mint gondolták - A WHO rákkeltő címkével látná el a szeszes italokat Európában
- A mamahotelért mindenki nagy árat fizet, pedig a spórolásra lett kitalálva
- Itt lehet a megoldás az alkoholizmusra
- Szivárványszínű felhőket észleltek a Mars egén
Kétmillió éve szupernóva-robbanás történt a közelben. Ennek nyomait izotópok formájában még ma is őrzi az óceánfenéki üledék. Most holdi mintákban is azonosították a vasizotópokat.
A feltételezések szerint körülbelül kétmillió éve egy vagy több szupernóva-robbanás is bekövetkezett a Naprendszer közelében. Erre utal a csendes-óceáni aljzat üledékéből felhozott minták megnövekedett vasizotóp-koncentrációja.
A bizonyíték eléggé egyértelmű, ugyanis a 60-as tömegszámú vasizotóp szinte kizárólag csak szupernóva-robbanások során keletkezik, a felezési ideje pedig 2,62 millió év, azaz viszonylag rövid a Naprendszer korával összemérve. A Naprendszer születésekor keletkezett 60-as tömegszámú vasizotópoknak már rég stabil elemekké kellett elbomlaniuk, így nyomuk sem maradhatott a Földön.
A közeli szupernóva-robbanások elméletét először 1999-ben vetették fel a müncheni műszaki egyetem kutatói, akik a mélytengeri üledékben találtak magas koncentrációban 60-as tömegszámú vasizotópokat. A sejtésük most újabb alátámasztást nyert, ugyanis a Holdról származó mintákban is kimutatták a 60-as vasizotóp megnövekedett koncentrációját. A mintákat 1969 és 1972 között gyűjtötték a Holdon. A München közelében található Maier–Leibniz Laboratórium nagy érzékenységű tömegspektrográfjával meg is vizsgálták őket.
A Hold felszíne jobban megőrizte a kozmikus behatások nyomait, mint a Föld, így a mintákból azt is meg lehetett határozni, hogy mekkora fluxusú vasizotóp-áramnak kellett elérnie kísérőnket körülbelül 2 millió évvel ezelőtt. (SkyLine / Fotolia)
60-as tömegszámú vasizotópok kozmikus részecskék hatására is keletkezhetnek a Holdon, mivel ott a légkör hiányában a bombázó részecskék nem ütköznek a leérkezés előtt a levegő molekuláival, mint a Földön – vagyis akadálytanul leérnek a felszínre, és transzmutációt okozva ütköznek. Gunther Korschinek szerint ezek a folyamatok a 60-as tömegszámú vasizotóp megnövekedett koncentrációját csak részben magyarázhatják. Úgy vélik, a koncentráció-növekedés forrása a földi és a holdi mintákban is ugyanaz: a 60-as tömegszámú vasizotópok nagy része szupernóva-robbanásban keletkezhetett.
Mivel a Hold jobban megőrizte a kozmikus behatások nyomait, mint a Föld, a kutatók most először felső becslést is tudtak adni arra, hogy mennyi vasizotópnak kellett annak idején a Holdat elérnie. Ebből következtetni lehet a szupernóva távolságára is, ami Korschinek szerint körülbelül 300 fényév lehetett. Ez egyezik a Nature-ben nemrég közölt, az óceánfenéki vasizotóp-koncentráción és elméleti megfontolásokon alapuló távolságadattal.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
