A messziről jött porszemről kiderült, hogy még messzebbről jött
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek - Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
A Szaturnusz rendszerében keringő űrszonda által gyűjtött sok milliónyi porszemcse közül néhányról beigazolódott, hogy a Naprendszeren kívülről származik.
A Cassini űrszonda 2004 óta kering a Szaturnusz rendszerében, minden eddiginél részletesebb betekintést nyújtva a bolygó és holdrendszerének tulajdonságaiba. A szonda detektorai folyamatosan vizsgálják a mágneses térerősséget, a hőmérsékletet, a gázrészecske-összetételt.
A Cassini egyik legérdekesebb műszere a világűrben keringő, mikrométeres skálájú porszemcsék begyűjtésére és elemzésére szolgáló Cosmic Dust Analyser (CDA), amivel az elmúlt évtizedben több millió kozmikus porszemcsét gyűjtöttek be. A porszemcsék nagy része a Szaturnusz geológiailag aktív, Enceladus nevű holdjának gejzírkilövelléseiből származik, de 36 darabról kiderült, hogy sokkal messzebbről, a csillagok közötti térből kerültek a bolygó környezetébe.
A szemcséket úgy lehetett elkülöníteni a többitől, hogy azoknál jóval nagyobb sebességgel (átlagosan mintegy 72 ezer kilométeres óránkénti sebességgel) mozogtak, és a pályájuk is különbözött a helyi porszemcséktől.
A csillagközi eredetű porszemcsék jelenléte a Naprendszerben nem lepte meg a kutatókat. A kilencvenes évek elején már az Ulysses és a Galileo-űrszondákkal is sikerült hasonló eredetű szemcsékre bukkanni. A korábbi vizsgálatokkal ellentétben most arra is lehetőség nyílt, hogy a csillagközi térből érkező porszemcsék pontos kémiai összetételét is meghatározzák.
Fantáziarajz a Szaturnusz rendszerében keringő Cassini-űrszondáról
Fotó: NASA
A Szaturnusz térségében keletkező, alapvetően jégben gazdag szemcsékkel ellentétben a miniatűr, távoli porszemcsék főként ásványi anyagokból állnak. Ezek közül néhány alkotóelem (mint a magnézium, a vas, a kalcium és a szilícium) részaránya teljesen megfelel az univerzumban tapasztalható átlagos elemösszetételnek. Néhány reakcióképesebb anyag (például a szén és a kén) részaránya ennél alacsonyabb.
Ami valóban meglepte a kutatókat, az a befogott csillagközi porszemcsék egymáshoz nagyon hasonló kémiai összetétele, pedig ez általában nem jellemző. Ez arra utal, hogy azonos forrásból származhatnak, és nagy valószínűséggel az anyaguk többször elszublimálhatott vagy erodálódhatott, majd újra szemcsékké kondenzálódott, így eltűntek a korábban meglévő kisebb különbségek. Ilyen jellegű folyamatok mehetnek végbe például egy szupernóva-robannás során, amikor a frissen keletkező vagy korábban ott lévő porszemcsék a robbanás egymás után érkező lökéshullámaival hatnak kölcsön.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
