Elképesztő sebességű sörnyitót küldünk a Jupiterhez

A NASA 1,1 milliárd dolláros, több mint tíz évig készült, Juno űrszondája ötéves út után, július 4-én, hétfőn áll pályára a Jupiter körül, többek között a bolygó mágneses terét, gravitációját és a sarki fényeket fogja vizsgálni. Majdnem öt éve halad célja felé, 2011. augusztus ötödikén indították a floridai Cape Canaveralből. 

A magnetométeres felével sörnyitóra emlékeztető Juno az második keringő űreszköz a történelemben, amely pályára áll a Jupiternél. Utoljára 2003-ban a szintén amerikai Galileo keringett a bolygó körül. A tervek szerint a Juno két évig vizsgálja majd bolygót: 14 naponta közelíti majd meg, nagyon elnyújtott ellipszispályán kering, ezzel védik az űreszközt a Jupiter erőteljes sugárzásától.

A NASA animációt készített a keringési pályáról:

A különleges pálya következménye, hogy ez lesz az ember által valaha alkotott leggyorsabb űreszköz: az indítási sebesség és a Jupiter gravitációja közösen 129 ezer mérföld per órára, azaz 207 600 kilométer per órára gyorsítja majd.

A pályához tartozik még, hogy a Juno a sarkok körüli magnetoszférát vizsgálja majd, ehhez a poláris pályára áll majd. A vizsgálatokból kiderülhet, hogy van-e víz a Jupiteren, választ adhat néhány kérdésre a keletkezésével kapcsolatban, és többet tudhatunk meg az atmoszférájáról is. Utóbbiról korábban a Galileo is hozott adatokat, de ezek nem annyira megbízhatók.

A Juno szinte űrbéli erődítmény: 37-szer nagyon közel kerül majd a Jupiterhez, pár ezer mérfölddel a legfelső felhők fölé jut majd, mélyen a bolygó sugárzási öveiben. Emiatt az elektronikát 1 centiméter vastag titánfalakkal védik, hogy működőképes maradjon. A műszerek kívül vannak, kevesebb védelemmel, nem is biztos, hogy mind túléli a találkozásokat, de az elektronika védelme fontosabb. A hőmérséklet-különbség is elég nagy lehet: a bolygó belseje felé haladva akár 300 Celsius-fok, míg a felhők tetején -100 Celsius-fok.

Legófigurák utaznak rajta

A Curiosity óta látjuk, hogy a NASA nagyon figyel a pr-ra, most sincs ez másképp. Junónak vannak utasai is, három legófigurát is szállít – az űrügynökség szerint azért, hogy „inspirálja a gyerekeket a tudomány, a technológia, a mérnökség és a matematika felfedezésére”. Az egyik Galileót formázza, ő fedezte fel a Jupiter négy legnagyobb holdját, illetve Jupiter és Juno római istenekről készült még figura. Persze, igazi műanyag legók nem nagyon bírták volna ki az űrkörülményeket, úgyhogy alumíniumból készültek a kis emberkék.

Nem ez az egyetlen pr-húzás: az Apple-lel együttműködve zenéket ad ki a NASA, ezek a zenészek Jupiter-inspirálta darabjai lesznek, és dokumentumfilmet is készítettek az előkészületekről, ez szintén az Apple platformjaira kerül majd fel.

Bámulatos fotók várhatók 

Persze, nem a játék a legfontosabb az űreszközön, jó pár műszerrel is felszerelték. Pakoltak rá részecskedetektort (Jupiter Energetic Particle Detector Instrument - JEDI), magnetométert, rádió- és plazmahullámmérőt. A Jupiter gravitációját is figyelik majd a rádiójelek Doppler-effektusának mérésével. Külön kísérlettel, a JADE-del (Jovian Auroral Distributions Experiment) készülnek a Jupiter ionoszférájának feltérképezésére, a JIRAM (Jovian Infrared Auroral Mapper) a sarki fényeket és a mágneses teret vizsgálja majd.

Kamerát is raktak az eszközre JunoCam néven, amit kifejezetten arra készítettek fel, hogy a sarki területekről készítsenek fotókat. Valószínűleg csak felhőket fogunk majd látni, de azokból nagyon érdekeseket. A kamera alapvetően a Curiosity megoldására épül, 25 kilométer per pixeles felbontásra képes, széles látószögű. 

Nem ez az első

A Jupiter feltérképezése még 1973-ban kezdődött, amikor a Pioneer–10 űrszonda elrepült a gázóriás mellett: a szonda a bolygó sugárzását térképezte fel, az adatokat későbbi küldetésekhez használták. Viszont a vizsgálatok alatt, bár működőképes maradt, megsérült. Aztán egy évvel később a Pioneer–11 szintén vizsgálta a bolygót.

Pár évvel később, 1979-ben a Voyager–1 és a Voyager–2 repült el a Jupiter mellett, az egyik márciusban a másik júliusban. Lefotózták a bolygót, és megjöttek az első bizonyítékok arról is, hogy a bolygó holdján, az Europán valószínűleg valamilyen óceán van.

Keringőegységet elég sokáig nem küldött a NASA: a Galileót 1989-ben indították, és sokkal közelebb jutott a bolygóhoz, mint korábban bármelyik másik szonda. Az űreszköz 1995-ben érkezett a Jupiterhez, és holdjaival együtt 8 évig vizsgálta, mielőtt belevezették a Jupiter légkörébe, hogy irányítottan semmisüljön meg.

Miért pont a Jupiter?

A Juno űrküldetés hivatalos honlapja szerint azért választotta a NASA a bolygót a küldetés céljául, mert a „Jupiter olyan nagy, fontos szerepe volt Naprendszerünk történetében”. Nem érthetjük meg a Naprendszer eredetét, azt, hogy hogy született a Föld, anélkül, hogy megtudnánk, hogy alakult ki a Jupiter. Márpedig egyelőre nem tudjuk, pontosan miből áll, mik vannak a felhői között, mitől van mágneses tere. Segít majd megérteni az újonnan felfedezett gázóriásokat is.

A NASA szerint az olyan hatalmas bolygók, mint a Jupiter sarokkövei a bolygók kialakulásának. Ezek a bolygók még abban a korai fázisban jöttek létre, amikor fiatal csillagjaik még nem tudták elszívni könnyű gázaikat és felhőiket, amelyekből létrejöttek. Az óriásbolygóknak azért is van nagy szerepe a bolygóformálódásban, mert hatalmas tömegükkel más űrben keringő tömegek pályáját is befolyásolják: bolygókét, aszteroidákét, üstökösökét.

Néhány dolgot azért már tudunk a Jupiterről, sok fontos kérdés azonban még nem tiszta. Milyen korán keletkezett? Mindig ott keringett, ahol most? Néhány adat arra utal, hogy messzebb volt a Naptól, mint ma. Mivel nagyjából egyidős a nappal, kémiai összetételüknek hasonlónak kellene lennie, a Jupiternek azonban mégis jóval több nehéz eleme van, például szén és nitrogén. 

A bolygó víz- és oxigéntartalmának megállapítása nemcsak a bolygóformálódás megértése miatt fontos, azt is megtudhatjuk, hogy a nehéz elemek hogyan utaztak a Naprendszeren keresztül. Ezek az elemek alapvetőek a kőzetbolygó felépítésében, mint amilyen a Föld is, és elengedhetetlenek az élet kialakulásához is. 

Robotpilótára kapcsolt

Június harmincadikán NASA JPL-ben lévő irányítóközpontból elküldték a ji4040 jelű parancsot a mély űrbe: ez robotpilótára kapcsolta a Junót, amikor elérte. A jel 48 percig utazott, 860 millió kilométert tett meg a kaliforniai, goldestone-i Deep Space Network antennájától az űreszközig. A parancs hatására a Juno megkezdi a pályára állást.

A szoftver azt a 35 perces mutatványt vezérli le, ahogy a kosárlabdapálya-méretű űreszköz pályára áll, ezt magától teszi majd, de a JPL-ből folyamatosan figyelik, mi történik.

(Borítókép: A Juno-misszió vezetője, Ed Hirst és Kevin Barltrop a NASA JPL irányítóközpontban lévő vezérlőben, 2016. június 30-án, a kaliforniai Pasadenában. Fotó: David McNew/Getty Images/AFP)