A hidak egy új generációja születhet meg egy kutatásnak köszönhetően. A University of Warwick tudósai olyan dizájnon dolgoznak, amelyet a természet inspirált. Az építésnél figyelembe veszik az anyag tulajdonságait és nem terhelik feleslegesen, például nem hajlítgatják.
Ez egy olyan szerkezetet jelenthet, amely akár örökké is megmaradhat, mert nincsenek az anyagban nagy feszültségek, amelyek egyébként a szerkezetek gyenge pontjait jelentik.
Fotó: srcordetti
Wanda Lewis professzor már 25 éve tanulmányozza a természetben lévő formákat és struktúrákat, a fák vagy levelek alakját, a kagylók domborulatát. Matematikai modelleket próbált alkotni, amelyek ezeket a formákat követik, hogy csökkentse az anyagokra nehezedő nyomást, feszültséget.
Az épületekkel, hidakkal kapcsolatban az a problémája, hogy a klasszikus építészeti megoldásoknál sokszor esztétikai szempontokat vesznek figyelembe. Akkor is megépítik, ha amúgy nagyon sok feszültség van a szerkezetben, de látványos, jól néz ki.
Például a tökéletes ív problémája végigvonul a történelmen. A 17. században Robet Hook demonstrálta, hogy a tökéletes hídív egy fordított láncgörbéhez hasonlít. A kifordított parabola egy másik megoldása a kérdéskörnek. De mindegyik formára igaz, hogy csak egy olyan tökéletes alakja van, amelyben a lehető legkisebb az anyagban lévő feszültség. Lewis ezt kutatja, eredményeit a Proceedings of the Royal Society szaklapban publikálta.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
