Egyre furább a legfrissebb csillagászati rejtély

Az exobolygó-kutatás egyik legnagyobb talánya az, ami a KIC 8462852 katalógusjelű csillag körül történik. A Hattyú csillagképben, tőlünk mintegy 1500 fényévnyi távolságra található csillag ugyanis olyan fényességváltozásokat produkál, amely semmilyen, jelenleg elfogadott módon nem magyarázható.

A rendellenességet nem is a csillagászok szúrták ki. A Kepler űrtávcső adatait ugyanis a Planet Hunter, vagyis bolygóvadász projekt keretében közreadták, hogy bárki, akit érdekel az ilyesmi, kutathasson benne, és ha talál bármit, ami a profi csillagászok, illetve az általuk írt analizáló szoftverek nem szúrtak ki, szólhasson. Ez a közösségi kutatás rengeteg változócsillagot és exobolygót hozott, melyek amúgy átcsúsztak a Kepler-projekt szűrőjén, ráadásul kirostálta azt az egy csillagot is, amelyet senki nem ért igazán.

Nem U, hanem vWWuuU

A lényeg a következő. A Kepler az olyan, szabályos fényességcsökkenéseket kereste, melyek magyarázhatók azzal, hogy egy bolygó átvonul a csillag előtt, és mivel kitakarja egy részét, a csillag Kepler által mért fényessége is csökken. Egy ilyen, átlagosnak mondható esemény tulajdonképpen egy U betű egy amúgy egyenes vonalat húzó grafikonon. A különleges csillag, amit WTF-csillagnak (ahol a WTF a Where's The Flux, vagyis hova lett a fényesség rövidítése) és az első komolyabb tanulmány szerzője, Tabetha S. Boxajian után Tabby's Starnak, vagyis Tabby csillagának is hívnak, szóval ennek nem U betű van a grafikonjában, hanem így néz ki:

Ez már önmagában elég különleges, hiszen ilyen görbét nem mutatott semmi más. Persze a csillagászat elég földhözragadt tudomány, mármint X-aktás mércével mérve: a kutatók azonnal sorolni kezdték, mi minden okozhat ilyesmit.

• A Kepler hibája: az űrtávcső elég komoly gépezet, nagy szűk hibahatárokkal, de ez nem jelenti, hogy hibamentesen működött, számtalan módon becsillanhat vagy besülhet egy mérés. A WTF-csillag esetében azonban a NASA szerint nem volt ilyen.
• Hiba az adatküldésben vagy az adatfeldolgozás során: ahogy lehet hanghiba az olimpiai közvetítésben, vagy színhiba egy digitális fotón, úgy a Kepler adataival is történhetett bármi. Viszont a NASA szerint nem történt.
• Óriási meteorfelhő: a hirtelen lecsökkenő, aztán kicsit megint erősödő fény sok kisebb, de maga után óriási felhőt húzó aszteroidából álló rajra is utalhat. Ez az egyik elfogadható magyarázat, ugyanakkor bőven van kétség is: ilyen méretű meteorra,j ilyen pályán és pályaíven, ilyen közel egy csillaghoz csak nagyon kis eséllyel jöhet össze. Ettől függetlenül ez számít most a legelfogadottabb lehetséges magyarázatnak még akkor is, ha nagyon komoly hajlítgatás kell ahhoz, hogy a jelenség minden részét megoldja.
• A csillag még fiatal: a fiatal, még kialakulófélben lévő csillag esetén még lehet egy adag maradék abból az anyagból, amelyből maga a csillag is összeállt. A további vizsgálatok ezt a feltevést nem erősítették meg.
• Bolygókarambolból származó anyag: két, vagy több bolygó ütközése során képződhetne olyan méretű anyagfelhő, amely szabálytalan ritmusban és mértékben takarja ki a csillagot. Azonban ezt a lehetőséget is kizárták további vizsgálatok: sem komolyabb mennyiségű infravörös sugárzást nem mértek más távcsövek (ez a forró gázok és porok nyoma lenne, melyek szükségszerűen megjelennek egy-egy ilyen esemény után), se ilyen eseményre utaló anyagfelhő jeleit nem sikerült venni a NASA infravörös teleszkópjával.

E.T. és a napelembumm

Ezek tehát a földhözragadt megoldások, és mivel elég alaposan kifutottak a lehetőségekből, és mivel olyan nincs, hogy egy csillagászati jelentőségnek nincs magyarázata, beindult a fantáziavonal. Jason Wright és csapata is megvizsgálták a titokzatos csillagot, és bedobták a nagy ötletet:

Az idegenek megaépítménye természetesen hamar népszerű téma lett, mi is többször írtunk róla. Igazság szerint pillanatnyilag ez az egyetlen olyan magyarázat, amelynek a valószínűsége ugyan nagyon-nagyon alacsony, ugyanakkor nem szól ellene semmilyen tudományosan, méréssel alátámasztható érv sem.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a csillagászok komolyan azt hiszik, hogy pont egy csillag fényességcsökkenése árulja majd el az idegen létformák létezését, de mint elméleti megoldás, mindenképpen működik a dolog. Hogy miért építene valaki valami óriási izét a központi csillaga köré? Pont ugyanazért, ami miatt a Földön az emberek napelemekkel borítják be a házak tetejét, csak közvetlenül a csillag köré építkezni picit jobb hatásfokú folyamat.

A csillagot a Földön kívüli intelligens létformák keresésére szakosodott szolgálat, a SETI is megvizsgálta, hátha jön abból az irányból valamilyen szervezett munkára utaló rádiójel. Két hét friss hallgatózás után leálltak, nem jött semmi a vizsgált hullámhosszokon, és a korábbi mérések újbóli átfésülése sem hozott eredményt.

Viszont a korábbi adatokat nemcsak a SETI nézte át. A csillagok fényét nem a Kepler méri először, hogy mást ne mondjunk, az amatőr csillagászat egyik legfurább ága a változócsillagozás, vagyis az a folyamat, hogy valaki egy csillag fényességét becsüli meg mondjuk minden nap, vagy hetente egyszer, és ezt éveken át folytatva összeáll egy fényességgrafikon, amely megmutatja, mikor volt fényesebb vagy halványabb az adott csillag. A WTF-csillag esetében ennél hivatalosabb adatokat vizsgáltak újra. Régi, még fotóüvegre lőtt égboltfotók alapján a csillag fénye már egy évszázadra visszamenőleg is furán változik, ráadásul egyre halványabb lesz. Ez eléggé stimmel a fent leírt megoldások közül több esetben is, van, aki szerint akkor ütköztek a bolygók, mások szerint akkor ért oda a meteorraj, és persze az is eszébe jut egyeseknek, hogy a csillag köré épített napelemet is pont száz év alatt lehet felhúzni.

Régi fotókon is látszik

Az 1890 és 1989 között lőtt, 1200-nál is több felvételt egy Bradley Schaefer nevű csillagász nézte át, és az azokon talált adatok alapján állította össze a WTF-csillag fényességét, amely a hasonló (F3 V/IV típusú, fősorozati) csillagok amúgy megszokott halványodásával összevetve valóban az átlagtól eltérő lett. Schaefer volt az, aki kiszámította, mekkora üstökösraj kellene ilyen szintű fényességcsökkenéshez, és az eredmény elég fura lett, ugyanis nagyjából 648 ezer darab óriási, 200 kilométer széles, egy csapatban közlekedő üstökösre lenne szükség ahhoz, hogy ekkora mértékű fényerőcsökkenés létrejöjjön. A Naprendszerben megfigyelt legnagyobb üstökös 60 kilométeres volt.

Schaefer tanulmányát azonnal kikezdte a szakma, számos ellenvélemény és bírálat érkezett, és már-már el is lehetett volna fogadni, hogy a csillagász valamit elmatekozott, amikor egy friss tanulmány nem régi, poros, analóg felvételekre, hanem a Kepler űrteleszkóp historikus adatait újravizsgálva mondta ki nagyjából ugyanazt, mint Schaefer:

Ez elsőre nem tűnik soknak, de ne feledjük, hogy nem egy radiátorról, hanem egy óriási csillagról van szó, márpedig az óriási csillagok csak úgy nem szoktak ennyire kifújni, legalábbis nem az életüknek ebben a szakaszában és nem úgy, hogy annak egyéb látható oka lenne.

Persze ez az egész főleg inkább érdekes, semmint bizonyíték arra, hogy az ember nincs egyedül a világegyetemben. Korábban is voltak már megmagyarázhatatlan jelenségek, hogy nagyon messze ne menjünk, pár száz éve még bolyongó csillagnak hívták az égbolton hülyén ide-oda vándorló fényes pöttyöket. A mai talányok nyilvánvalóan összetettebbek, mint a múltbéli furcsaságok, hiszen sokkal fejlettebb eszközökkel vizsgáljuk a körülöttünk lévő világot, és csak az marad meg mágiának, amit még ezzel sem tudunk megmagyarázni.

Dr. Kiss László csillagász, akadémikus, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének munkatársa, mikor korábban az esettel kapcsolatban megkérdeztük, azt mondta: személy szerint nem tartja valószínűnek, hogy a csillag körül valóban valamiféle idegen intelligencia által épített, űrbéli naperőmű-farm keringene. Ugyanakkor biztos abban, hogy a távoli csillagok figyelése a legjobb módja annak, hogy észrevegyük, ha valahol máshol létezik intelligens élet, és nem az, hogy UFO-kat keresünk a fejünk felett.

Szerinte az intelligens földön kívüliek létének legbiztosabb jele lehetne, ha egy csillag pusztulásáról kiderülne, hogy nem természetes folyamat miatt következett be, hanem egy eldurvuló űrháború egyik komolyabb csatájának következményeként tűnne el egy olyan csillag, amely korábban még szerepelt az égbolttérképeken.