Nő a fájdalomküszöbünk a szomorú filmektől

Gyakran nyúlunk papírzsebkendőért az olyan filmek közben, mint a Saul fia vagy a Hullámtörés, de pszichológusok megtalálták az okot, amiért mégis szeretünk ilyen filmeket nézni. Az Oxford Egyetem kutatói szerint a szomorú filmek erősítik a csoporthoz tartozás érzését és növelik a fájdalomküszöbünket az olyan agyunkban keletkező vegyületek termelésével, amelyek csökkentik a fájdalmat.

A tanulmány egyik szerzője, Robin Dunbar azzal érvel, hogy valószínűleg az érzelmi töltés, amit a tragédiák okoznak, működésbe hozza az endorfin keletkezéséért felelős rendszert.

Az egyértelmű – és korábbi tanulmányok tucatjai kimutatták –, hogy a közös nevetés vagy táncolás mind erősíti a csoporthoz tartozás érzetét és emeli a fájdalomküszöböt azzal, hogy endorfin kerül a szervezetbe. De ugyanilyen hatással vannak a szívszaggató jelenetek is. Kiderült, hogy az agynak ugyanazon része felelős a fizikai és a pszichológiai fájdalom kezeléséért.

A kutatók összesen 169 önkéntest vizsgáltak meg. Különböző csoportokba osztották őket és Stuart: Visszapörgetett élet című 2007-ben készült filmet játszották le nekik. Ez egy igaz történeten alapuló film, amely egy kábítószer- és alkoholfüggő férfiról szól. A kontrollcsoportnak két dokumentumfilmet mutattak be, az egyik egy természetfilm volt, a másik Nagy-Britannia történetéről szólt.

Mindkét csoportot megkérdezték a vetítés előtt és után, hogy milyen a hangulatuk, milyenek az érzéseik az egyébként ismeretlen csoporttársaik felé. Az önkénteseknek egy fájdalomtolerancia tesztet is ki kellett tölteniük, például guggolni kellett a hátukat a falnak támasztva. Ez utóbbira azért volt szükség, mert ha nő a fájdalomküszöb, akkor az azt jelenti, hogy az agy endorfint termel.

Akik a drámát nézték, azoknak jelentősen megváltozott a hangulatuk, míg a dokumentumfilmeket nézőknél nem volt jelentős az elmozdulás. A negatív irányba mozdulást leginkább az unalommal magyarázták a kutatók.

Érdekes ugyanakkor, hogy a drámát nézőknek 13,1 százalékkal nőtt fájdalommal szembeni toleranciájuk, míg a másik csoportban csak 4,6 százalékos volt a növekedés. Ezek után nem meglepő az utolsó állítás sem, hogy a drámát nézőknek erősödött a csoporthoz tartozás érzése még akkor is, hogy közben a hangulatuk erősen negatív lett.

Voltak persze olyanok is, akiket egyáltalán nem viselt meg a dráma, semmilyen változást nem észleltek a fájdalomérzetben vagy a szociális kötődésben. Az ilyen kivételeket a kutatók a különböző élethelyzetekkel magyarázzák. Ugyanarra a helyzetre valaki nagyon érzelmesen reagál, míg mások nem értik a felhajtást.

További kutatások kellenek ahhoz, hogy egyértelműen felállítsák a kapcsolatot a szomorú filmek és az endorfin termelése között, de valószínűnek tekinthető, hogy agyunk tényleg elkezd nagyüzemben endorfint gyártani. Ami azt jelenti, hogy nem csak pozitív érzelmekkel lehet kötődést létrehozni emberek között.