Becsapódással zárta történelmi útját a Rosetta
További Tudomány cikkek
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
10 évnyi űrrepülés és azon belül a Csuri üstökös körüli 17 hónapos körtánc után végleg elköszönt a világ a Rosetta űrszondától. A németországi űrközpontból irányított zuhanórepülés levezénylését élőben is közvetítette az Európai Űrügynökség (ESA).
Maga az esemény persze valamivel korábban lezajlott, de a földi bejelentéshez meg kellett várni, amíg visszaér az utolsó jel. A kutatók meg is jegyezték, hogy fura érzés most arra várni, hogy megszűnjön a Rosetta jele, hiszen általában éppen annak szoktak örülni, ha megérkezik. Az élő közvetítés utolsó perceiben már a közvetítést is beszüntették, és mindenki néma csendben várta, hogy ellaposodjon a jel a monitorokon, hasonlóan ahhoz, ahogy az EKG-monitorokon alszik ki a szívverés jele.
Before & after: @ESA_Rosetta signal peak just prior to #cometlanding - then it was gone pic.twitter.com/kSnvApCaCi
— ESA Operations (@esaoperations) 2016. szeptember 30.
Nem azért zárult így a misszió, mert a kutatók úgy voltak vele, hogy a végén még törjenek-zúzzanak egy jót, mint az eltűnése előtt jól berúgó wari civilizáció. A szondát hamarosan úgyis hibernálni kellett volna, hogy később még használni lehessen, de a hosszú szolgálati idő és sok viszontagság (hatalmas hőingadozások, káros sugárzások) miatt igen valószínű, hogy már nem tudtak volna életet lehelni belé a kutatók. Ezért döntöttek úgy menet közben, hogy ha már végleg el kell köszönni tőle, legalább kihasználják, hogy minden eddiginél jobban meg tudják közelíteni vele a Csuri felszínét.
A Rosetta ugyanis olyan (volt), mint a kolléga, aki a halálos ágyáról még megír néhány emailt és átnéz pár Excel-táblát, ha már úgyis helyhez van kötve, és amúgy se maradt már kivehető szabija: az űrszonda a kamikazeakció közben még lőtt pár fotót, meg begyűjtött néhány adatot a felszín közeli gázokról, mielőtt az üstökösbe csapódott. Ezek a kutatók szerint szép rendben, fennakadás nélkül érkeznek is vissza a Földre. Az első képeket már menet közben kiadták, de az adatok feldolgozása még sokáig elhúzódik majd. Erre utalt a projektben résztvevő egyik kutató, Matt Taylor is, amikor azt mondta a látszólag épp lezárult küldetésről:
Évtizedek munkája vár még ránk ebben a misszióban
Ezen az animált videón látszik, pontosan hogyan, milyen pályán haladva csapódott be a szonda:
Nem volt könnyű menet, de nagyon megérte
A Rosettát 2004-ben indították útra, a Csurit két évvel ezelőtt érte el, de a 6 milliárd kilométeres út közben elrepült a Mars és két másik üstökös mellett is. Rengeteg értékes megfigyelést köszönhetünk neki, na meg a kistestvérének, a Philae leszállóegységnek, amely a történelem első üstökösre landolását hajtotta végre 2014. november 12-én. Maga a Rosetta pedig a világ első olyan űrszondája volt, amelyet sikerült üstökös körüli pályára állítani.
A nagyjából százkilós, mosógép méretű Philae landolása még akkor is óriási eredmény, ha maga a leszállás azért nem volt zökkenőmentes: a Philae párszor vissza is pattant, mire sikerült megállapodnia a felszínen, és végül ezért is veszett nyoma idő előtt, mert szerencsétlen helyen kötött ki, a napelemei nem jutottak fényhez, és korán lemerült. A Rosetta végül szeptember elején szúrta ki a leszállóegységét az egyik kamerájával.
A mérnöki akrobatika mellett a misszió fő tudományos célja az volt, hogy az üstökös vizsgálatával minél többet ismerhessünk meg a Naprendszer korai történetéből. A Rosetta és a Philae többek között megfigyelte, hogy a Csurin található jég egyidős a Naprendszerrel, és ugyanúgy olvad a Nap közelébe érve, mint nyáron az Alpok. Azt is sikerült bebizonyítani, hogy az üstökös két égitestből jött létre, és egy sor nemesgázt is találtak rajta, sőt az élethez szükséges molekulákat is. Az összes cikkünket és a sok érdekes eredményt ide kattintva olvasgathatja vissza.
A Rosettának saját megszemélyesített Twitter-oldala is volt, ezen a becsapódás előtti órákban elköszönt a követőitől (sőt kollégájától, a Curiosity marsjárótól és más aktív szondáktól is), és jelezte, hogy a becsapódás után már nem fog tudni többet írni, úgyhogy az ESA-nál dolgozó barátait lesz érdemes követni friss hírekért. A felszínhez egyre közeledő üstökös utolsó helyzetjelentéseit (valójában persze a nevében irkáló ESA-munkatársak üzeneteit) még itt, a saját Twitter-csatornáján lehet visszanézni.
So close to #67P... Now I really know how @Philae2014 must've felt! #cometlanding
— ESA Rosetta Mission (@ESA_Rosetta) 2016. szeptember 30.
A szonda már így is sokkal tovább teljesített szolgálatot, mint ahogy a tudósok várták tőle. Sőt, teljesen még ezután se válik haszontalanná, hiszen magával vitt egy fémlemezt is, rajta 13 ezer oldalnyi szöveggel 1200 különböző nyelven. Ez nemcsak túléli a becsapódást, de a Csuri viszi is magával tovább, hátha egyszer rátalál egy másik civilizáció.
Különböző minőségében nagyjából kétezer ember munkája volt benne a felbocsátástól számítva 12 éves projektben, köztük magyar kutatóké, akik egy sor fontos műszer fejlesztésében vettek részt.