Előd
7 °C
16 °C

Mert ez műanyag

GettyImages-80717082
2016.10.17. 15:14
BPA-mentes – olvasható a felirat egyre több vizespalackon, cumisüvegen, gyerekjátékon, műanyag edényen és konzervdobozon. Ha valamit azzal hirdetnek, hogy mentes, az azt sugallja, hogy az összes többi, nem mentes hasonló termék rosszabb, esetleg veszélyes is lehet az egészségre. Akkor most mind meghalunk a műanyagtól?

Bár láttunk már több példát arra, hogy a mentes-nemmentes jelenséggel vissza lehet élni, vagy legalábbis marketinges trükként használni, a BPA-mentes matricák burjánzása azért felvet pár kérdést:

  • Mi a fene az a BPA?
  • Mi történik, ha olyan műanyag dolgokat használok, amelyek nem mentesek?
  • A BPA-mentes plecsnik megjelenése előtt évtizedekig ki voltunk téve ennek a káros anyagnak?

Life in plastic, it's fantastic

A BPA, kicsit szakmaibban biszfenol-A, még kémikusabbul (CH3)2C(C6H4OH)2, egy szintetikus szerves anyag, először egy orosz vegyész, Alekszandr Gyianyin állította elő 1891-ben. Komolyabban az 1950-es évektől kezdtek kísérletezni azzal, hogy mire is lenne jó, és kiderült, hogy remekül alkalmazható a polikarbonátok gyártásában, a műanyag szép áttetsző, egyben kemény és ellenálló lesz tőle. Ma rengeteg műanyag termékben van ott a BPA, olyan dolgokban is, ahol nemigen látni BPA-mentes feliratokat: vízvezetékek csöveiben, kontaktlencsékben, DVD-lemezekben, az elektronikus kasszákban használt hőpapírban, autógumikban, még egyes fogtömésekben is.

Van azonban még egy fura tulajdonsága a BPA-nak: a szervezetben hasonló hatást fejt ki az ösztrogénhez, vagyis a női nemi hormonhoz. Ezt valójában már az 1930-as években felfedezték, bőven a műanyagipari felhasználás előtt, sőt, a híres brit biokémikus, Sir Charles Dodd még azzal is kísérletezett egy időben, hogy hormonkezelésekhez szintetikus ösztrogénként használja a BPA-t. Miután kiderült, hogy a hormonális hatás elég gyenge (a legfontosabb női nemi hormon, az ösztradiol 37 ezerszer erősebb), ezt a felhasználási területet elvetették, és el is felejtették az anyagot vagy két évtizedre, amikor a Bayer és a GE laborjai felfedezték a vegyiparnak. Az tehát, hogy a BPA belebabrál az ember hormonháztartásába, régóta ismert tény, és ezt a 2000-es évek közepére egy csomó modern kutatás is igazolta. Ez a hatás aztán számos betegséggel és rendellenességgel összefüggésbe hozható: rák, meddőség, a pajzsmirigy különféle problémái, emésztő- és idegrendszeri zavarok, ijesztően hosszú a sor.

A viták és kutatások jó ideje nem is azon folynak, hogy káros-e a BPA, hanem azon, hogy mi az a mennyisége, ami még nem káros az egészségre.

Ezen nem kell megbotránkozni, a világ összes anyagából létezik olyan mennyiség vagy töménység, ami még tolerálható, és olyan is, amibe belehal az ember – mind a két kategóriába beleférnek a legdurvább mérgek, de az olyan, élethez nélkülözhetetlen anyagok is, mint a víz vagy az oxigén.

A kellemetlen dolog az, hogy valamennyire ingoványos talajon áll minden kutatás, ami egy évi 400 milliárd dolláros iparág egyik legfontosabb termékéről próbálja megmondani, hogy mennyit szabad használni belőle – bármilyen tanulmány is jelenik meg, az automatikusan együtt jár a gyanúsítgatásokkal, hogy azt ki finanszírozta, és az eredmények kinek állnak érdekében. Előfordultak már csúnya esetek hasonló helyzetben, és ennek most a tényleg független kutatók isszák meg a levét.

Akárhogy is, az EU Élelmiszerlánc és Állategészségügy Állandó Bizottsága 2010-ben betiltotta a BPA felhasználását cumisüvegekben, és korlátozta a vegyület használatát mindenféle, élelmiszerekkel érintkezésben használt anyagban. Az engedélyezett kioldódási határérték 0,6 mg/kg, a tudomány jelenlegi állása szerint ilyen bevitel mellett a BPA nem jelent veszélyt. A legújabb fejlemény idén nyári: az Európai Bizottság egy olyan irányelvtervezetet mutatott be, ami szerint 3 év alatti gyerekeknek szánt játékokban a határértéket még lejjebb kéne szorítani. Ennek a jogszabállyá válása és életbe lépése 2018 közepén várható.

Ebből először is az fakad, hogy ha cumisüvegen látunk BPA-mentes matricát, az üres marketinges humbug, olyasmivel hirdeti magát, ami egyébként az összes cumisüvegre igaz. Másodszor pedig az, hogy elvileg nincs gáz, az EU-ban hivatalosan csak olyan műanyag termékek hozhatók forgalomba, amelyekben határérték alatti a BPA-tartalom. (A szürkeimport sok árnyalatában játszódó kínai cuccok köre már más kérdés.)

Megnyugodtak?

Kár volt. Egy 2015-ös kutatás kiderítette ugyanis, hogy a BPA-mentes termékekben a biszfenol helyettesítésére használt anyagok hormonálisan pontosan ugyanazokat a folyamatokat indítják el a szervezetben, hasonló intenzitással, mint maga a kiátkozott BPA. Ugyanott vagyunk tehát, ahol indultunk: van valami a műanyagban, ami nem túl jó a szervezetünknek, és csak reménykedhetünk abban, illetve bízhatunk a tudósok szavában, hogy túl keveset kapunk belőle ahhoz, hogy gondot okozzon. Azzal a kellemetlen tudattal a háttérben, hogy igazán hosszú távú, több évtizedes követéses vizsgálatok még nincsenek a BPA és társai hatásairól. Márpedig a BPA-t vagy negyven-ötven éven át különösebb korlátozás nélkül használta a műanyagipar.

„Nem tudjuk, hány ember halt meg vagy lett beteg ezalatt a műanyagok miatt. De azt tudjuk, hogy a fejlett világban egy csomó betegség és jellegzetes egészségügyi állapot – mellrák, elhízás, korai pubertás – sokkal gyakoribb, mint a fejletlenebb országokban. Ez az életmódunk eredménye. Közegészségügyi szempontból a felhevített műanyagokat úgy kellene tekintenünk, mint a szervezetünkbe kerülő veszélyes anyagok forrása, és elkerülni az ilyen helyzeteket" – magyarázta a Wall Street Journalnek dr. Rolf Halden, az Arizonai Állami Egyetem kutatóközpontjának vezetője. Más szakértők élesebb hangot ütöttek meg:

Egy méreg simán megöl, de egy BPA-szerű vegyület átprogramozza a sejtjeidet, és majd az unokádban okoz olyan betegséget, ami megöli őt

– ijesztgette 2014-ben, a második nagy BPA-pánik idején (az első még 2008-ban volt) az amerikai médiát Frederick vom Saal biológusprofesszor. Akiről aztán később kiderült, hogy elég kétes minőségű és hátterű kutatások alapján állította ezt.

Az ÁNTSZ kérdésünkre azt írta: „Bár az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) állásfoglalása szerint a jelenlegi BPA-bevitel mellett sem a felnőttek, sem a gyermekek egészsége nincs veszélyben, a várandósság ideje alatt, a magzat egészsége érdekében, vagy kisgyermekek esetében javasolt jobban figyelni a BPA-bevitel mértékére.” Hát akkor nézzük a BPA elkerülésének három fő pontját.

Egy: nyugi, a PET-palackban nincsen

Bár a gyerekjátékok mellett ez az online para leggyakoribb forrása, az ásványvizes és üdítős műanyag palackok valójában nem tartalmaznak BPA-t, ami ebből fakadóan nem is tud beleoldódni az italba. Ezt kérdésünkre az ÁNTSZ megerősítette.

Kettő: a BPA-kód titka

A műanyag termékeket újrahasznosítási kódokkal jelölik, a neten keringő bölcsesség szerint a 3-as és a 7-es mutatja a BPA-tartalmat, az összes többi szám biztonságos. Sajnos ez a valóságban nem ennyire egyszerű. Megint csak az ÁNTSZ tájékoztatása szerint: „Általánosságban, az 1, 2, 4, 5 és 6 újrahasznosítási kódszámokkal jelölt műanyagok nagy valószínűséggel nem, míg a 3-as (PVC) és 7-es (minden egyéb műanyag, így például polikarbonátok és epoxigyanták) kódszámmal jelöltek tartalmazhatnak BPA-t.” Vegyük észre a feltételes módot: a kódok nem utalnak egyértelműen a BPA-tartalomra. A leggyanúsabb a kis háromszög ikonban a hetes kód, és ha a műanyag átlátszó, merev, könnyű, de nem törékeny. De még ez sem jelent biztosat, valójában bármilyen kód mögött lehet BPA-tartalmú és mentes anyag is.

Három: mitől jön ki a BPA a műanyagból?

A vegyület kioldódását a magas hőmérséklet és az erősen savas vagy lúgos közeg segíti elő leginkább. Ilyesmi egy műanyag edénnyel leginkább a mikróban vagy a mosogatógépben fordulhat elő, ezért a NIH, az amerikai egészségügyi minisztérium egyik legfontosabb kutatóközpontja és háttérintézménye például azt ajánlja, hogy polikarbonát (7-es kód, emlékeznek?) edényekben ne mikrózzunk ételt, és ne mosogatógépben tisztítsuk őket.

A másik gond az lehet, ha nem gyorsan, hanem lassan, de sokáig oldódik ki a műanyagból a BPA. „Hosszú távú élelmiszer-tárolás során és a tárolóedény sérüléseivel (kopás, karcolódás) a lassan kioldódó anyagok is nagyobb mennyiségben kerülhetnek a palackban vagy dobozban lévő élelmiszerbe, italba, és nem csupán a műanyagból készült tárolók, de a fém vizespalackok belső bevonata is tartalmazhat BPA-t” – írta az ÁNTSZ, hozzátéve, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne tárolhatnánk ételeinket műanyag dobozban. Ha egy ilyen műanyag eszköz tartalmaz is BPA-t, akkor sem nagy a valószínűsége, hogy hétköznapi körülmények között egészségkárosító mértékű hatásnak lennénk kitéve.

Akkor most kell félni? Vagy jobb félni, mint megijedni?

Ha elfogadjuk azt, hogy a tudománynak hinni a legokosabb dolog, amit úgy általában tehetünk, akkor rettegnünk nem kell a BPA-tól, de biztos, ami biztos alapon nem baj, ha igyekszünk csökkenteni a kockázatot, főleg terhes nők és kisgyerekek esetén. Attól biztosan nem lesz bajunk, ha műanyag helyett üvegtányéron mikrózzuk a kaját.

(Ha nem fogadjuk el, a szerkesztőség címén korlátozott mennyiségben, jutányos áron kaphatók BPA-kivezető homeopátiás Grabovoj-számok.)

Ne maradjon le semmiről!