Nem is tágul egyre gyorsabban a világegyetem?
További Tudomány cikkek
- Elképesztő képeket rögzített a James Webb űrteleszkóp a csillagok születéséről
- Megtalálták, mi okozhatja a koronavírus hosszú távú következményeit
- Mindenkit leleplezett a poligráf, a furfangos óvodások sem menekültek
- Ki nem találná, miért szenderülünk ilyen könnyen álomba utazás közben
- A világ népességének közel fele küzd valamilyen neurológiai betegséggel
Mára tudományos közhelynek számít, hogy az univerzum nemcsak, hogy folyamatosan tágul, de ráadásul egyre gyorsuló tempóban. Egy új tanulmány szerint azonban ez utóbbit, vagyis a tágulás gyorsulását el is felejthetjük, mert nincs is rá semmilyen meggyőző bizonyíték, az erre vonatkozó elmélet még kevesebb adaton alapult.
Öt évvel ezelőtt három csillagásznak fizikai Nobel-díjat ért az a kilencvenes években tett felfedezés, hogy a világegyetem tágulása gyorsul. Ezt az Ia típusú szupernóvák elemzésére alapozták, amelyet a Hubble űrtávcső és földi teleszkópok adataira alapozták. Akkor arra jutottak, hogy ezért a gyorsulásért a megfigyelhető világegyetem tömegének körülbelül 68 százalékát kitevő, titokzatos sötét energia felelős.
A kutatók Subir Sarkar vezetésével sokkal nagyobb adatmennyiséggel dolgoztak, mint a kollégáik az elmélet felállításakor: 740 Ia típusú szupernóvát vizsgáltak, ami több mint az eredeti minta tízszerese. Arra jutottak, hogy a gyorsuló tágulásra utaló bizonyítékok sokkal soványabbak, mint korábban gondoltuk, és az adatok inkább konstans tempójú tágulásra utalnak.
Téves előfeltevések vezették a kozmológiát?
A gyorsuló tágulás elméletét látszik erősíteni többek között az ősrobbanás által hátrahagyott elektromágneses sugárzás, vagyis a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás is. Erről viszont Sarkar azt mondja, hogy a további bizonyítékok mind közvetettek, a háttérsugárzásra pedig a sötét energia nincs közvetlen hatással.
Könnyen lehet, hogy félre lettünk vezetve, és a sötét energia látszólagos megnyilvánulása annak a következménye, hogy egy túlságosan leegyszerűsített elméleti modell szerint elemezték az adatokat – olyan modellben, amelyet valójában az 1930-as években hoztak létre, amikor még nem is állt rendelkezésre valódi adat
– mondta Sarkar, aki szerint egy kifinomultabb modell anélkül is alkalmas lehet minden eddig megfigyelt jelenség magyarázatára, hogy ehhez egyáltalán szüksége lenne a sötét energiára.
Azt Sarkar is elismeri, hogy sok dolguk lesz még, ha minderről meg akarják győzni a tudományos közösséget, de szerinte az eredményeik rámutatnak arra, hogy a standard kozmológiai modell egyik alaposzlopa meglehetősen ingatag.
Az eredményeiket bemutató tanulmány a Scientific Reports szaklapban jelent meg.