Megvan a titkos szovjet biofegyver géntérképe

Legalább 66 embert és ki tudja mennyi állatot megölt az a biológiai fegyver, amely 1979 áprilisában tört ki egy titkos szovjet laboratóriumból. Majdnem negyven évvel később végre sikerült felállítani a halálos baktérium genomját, így végre tudják, pontosan mi okozta a halálokat.

Kiderült, hogy a baktérium az anthrax egy szovjet tudósok által módosított változata volt. Bár a hidegháborúnak vége, a biológiai hadviselés veszélye nem múlt el. Most, hogy megvan a módosított lépfene genomja, a kutatók azonnal azonosítani tudnák az esetlegesen kiszabaduló baktériumot. És remélhetőleg meg is tudnák állítani.

Az eredmény ezen kívül betekintést enged a Szovjetunió biológiai fegyverekkel kapcsolatos stratégiájába. A baleset idején a halálos kórokozót egy szupertitkos laboratóriumban őrizték, a mai Jekatyerinburg mellett. 1979. április 2-án azonban a baktérium kiszabadult. A légszűrő berendezések cseréje közben hibáztak, nem megfelelően helyezték vissza a szűrőket. Egy héten belül 66-an haltak meg, más jelentések szerint 105 volt a halálos áldozatok száma.

Hivatalosan persze semmi nem került nyilvánosságra. A hatóságok a fekete piacon kapható illegálisan árult húst okolták a halálesetekért. 1994-ben azonban a Harvard Egyetem kutatóinak nyomozása kimutatta, hogy anthrax miatt haltak meg ilyen sokan.

Ez volt a világtörténelem legnagyobb anthraxkitörése, egyesek a biológiai Csernobilnak is nevezik az eseményt. Ha az időjárás aznap nem szerencsésen alakul, vagyis a szél másfele fúj, ezrek, akár százezrek is meghalhattak volna.

Bár az 1994-es nyomozás megállapította, hogy az anthrax volt a felelős, egészen mostanáig nem tudták, hogyan módosították a baktériumot a szovjet tudósok. Pedig már az eredeti kórokozó is elég ijesztő, hát még a módosított változat.

Az anthrax, vagyis lépfene nagyon ritka embereknél, leggyakrabban háziasított kérődzőknél fordul elő. Emberre akkor veszélyes, ha a beteg állattal vagy a lépfene spóráival érintkezik. Antibiotikumokkal kezelhető, még oltás is van ellene.

A hidegháború alatt a Szovjetunióban olyan lépfene baktériumot próbáltak alkotni,a mely ellenáll az antibiotikumoknak. A North Arizona University kutatói az 1979-ben meghaltak szöveteiből vettek mintát, ebben megtalálták a halálos baktérium maradványait is. Sérült volt a baktérium, de a kutatócsapatnak sikerült felállítani a géntérképet.

Kiderült, hogy alig néhány genetikai különbség van az eredeti lépfene baktériumhoz képest. Ez egyrészt jelentheti, hogy az eredeti törzs annyira veszélyes volt, hogy a kutatóknak nem kellett sokat változtatni, hogy kiemelten fertőzővé tegyék. De azt is jelentheti, hogy egyszerűen nem tudtak az eredeti anthrax baktériumnál halálosabbat teremteni.

A probléma nem is ez, hanem az, hogy fogalmunk sincs, mi van még ebben a 19-es körzetben, ahonnan kitört 1979-ben az anthrax. Ráadásul bizonyítékok vannak arra, hogy orosz laborokban még a mai napig megvannak a szovjet biofegyverek. Pletykák szerint a szovjet tudósok a pestissel, a legionárius betegséget okozó Legionella baktériummal, a tularémia nevű fertőző betegség okozójával is kísérleteztek.

Elméletben az ehhez hasonló laborokat bezárták 1975-ben egy nemzetközi egyezmény után. De az 1979-es baleset azt mutatja, hogy a valóságban nem történt ez meg. Még olyan értesülések is vannak, hogy a kutatást is folytatták. Ez bizonyítani nem lehetett, mert soha nem engedtek be kívülállókat ezekbe a laborokba.