Durván pusztul a Nagy-Korallzátony

Egy fokkal nőtt a víz hőmérséklete az átlaghoz képest a Nagy-Korallzátonynál, így pedig szó szerint megfőnek a korallok. 2016-ban minden eddiginél nagyobb a kár, írja a BBC egy tanulmányra hivatkozva. 

Az Ausztrália keleti partjainál elterülő Nagy-Korallzátony 2300 kilométer hosszú és az űrből is látszik. A korallok életüket és színüket a bennük élő algáknak, a zooxanthelláknak köszönhetik: a korall védelmet nyújt és nitrogénnel látja el az algákat a fotoszintézishez, míg az alga oxigént termel és eltávolítja a korallok anyagcsere-folyamataiból származó végtermékeket. 

Ha a mostanihoz hasonlóan túlságosan meleg a víz, ezek az algák kilökődnek a korallokból és csak a fehér színű mészváz marad utánuk. Ezt nevezik a tudósok korallfehéredésnek, ami ha sokáig tart, a korallok pusztulását okozza, ez pedig  súlyos csapást jelent a korallzátonyok körül élő élőlényekre és közvetve az emberekre is.

A legfrissebb felmérések szerint a korallfehéredés a zátony északi részén a legkritikusabb, ahol a korallállomány 67 százaléka elpusztult. A középső részen mérsékeltebbek a károk (6 százalék), a déli régió pedig jól viseli a dolgot, legalábbis úgy tűnik.  Terry Hughes professzor szerint ugyanis nem kizárt, hogy félreértelmezték az adatokat, a pusztítás pedig a déli és középső részeken is hatalmas lehet. A legrosszabb állapotban egyébként a Lizard-sziget környéke van, ahol a korallok mindössze 10 százaléka maradt életben.

Hasonló mértékű károkat már szenvedett el korábban is a Nagy-Korallzátony 1998-ban és 2002-ben. Ezért 2015-ben az ausztrál kormány elfogadott egy 35 éves tervet, amivel remélhetőleg megmenthetik a világ egyik leghíresebb természeti csodáját.