Magyar kutatók a világon először követték két fecskefaj vonulását

Először szerzett információkat két magyarországi fecskefaj vonulásáról és telelési területéről a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Svájci Madártani Intézet munkatársainak közös kutatócsoportja – írja az MTI.

A megjelölt öt molnárfecske és négy partifecske által szolgáltatott adatokból kiderült, hogy ezek a kistestű madarak a tavaszi vonulás során napi 620-1080 kilométert repülnek.

A Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem professzora vezetésével végzett kutatás során a világon elsőként alkalmaztak sikeresen különösen kis tömegű, alig 0,6 grammos helymeghatározó eszközt, geolokátort két fecskefaj útjának feltérképezésére.

Olyan kicsik, hogy új műszert kellett fejleszteni

A vonuló madárfajok többségének testtömege 20 gramm alatti, így a nagyobb testű madaraknál látványos eredményeket mutató, jelenleg használatos 5 gramm körüli jeladók ezeknél nem használhatók, mert a méretük lényegesen meghaladja a madarakra felhelyezhető, a testtömeg maximum 4-5 százalékát elérő határt. A kutatás egyik célja éppen ezért a geolokátorok olyan mértékű miniatürizálása volt, hogy a 13-17 grammos fecskefajoknál is használhatók legyenek.

A madár hátára kis hátizsákként felhelyezett geolokátor 2-5 percenként rögzíti az eszközt ért fény mennyiségét. Az adatok alapján naponta megállapítható a napfelkelték és napnyugták időpontja, amely alapján 200-300 kilométer pontossággal meghatározható, hogy milyen földrajzi hosszúságon és szélességen volt az adott napon a madár. Az eszköz nem befolyásolta az állatok mindennapi életét.

Segít rájönni, miért fogy ilyen sok madár

A geolokátorok által rögzített fényadatok feltárták, hogy a molnárfecskék az afrikai telelési időszakban üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra, ami fontos magyarázattal szolgálhat arról, miért kerül elő olyan kevés hagyományos gyűrűzéssel jelölt madár Afrikából.

E madárfajok esetében igen alacsony az éves túlélési arány. A partifecskék esetében egy átlagos vonulási-telelési időszak alatt a fészkelő egyedek 60 százaléka elpusztul, és hasonló értékek jellemzőek a molnárfecskéknél is. A hosszú távon, a Szaharától délre vonuló madárfajok kétharmadának drámaian csökken az egyedszáma Európában és Magyarországon. Ezek közé tartoznak a fecskék is: a Tisza közel 600 kilométeres magyarországi szakaszán a partifecske-állomány az 1990-es 30 ezer párról 3 ezer párra, a molnárfecskék száma pedig országosan a felére csökkent 2015-re. 

A megfogyatkozás okainak feltárásához nélkülözhetetlen, hogy a kutatók megismerjék a vonulási és telelési területeket és a madarakat ott érő hatásokat is. A klasszikus madárgyűrűzés azonban a legtöbb kistestű vonuló madárfaj esetében kevés információval szolgál. A molnárfecske 1,2 millió, Európában jelölt egyedéből például mindössze 20 került meg a Szaharától délre 1994-ig, ennek a fajnak a telelőterülete és vonulási viselkedése így eddig ismeretlen volt.