Megfejtették a medveállatka titkát

A kutatók végre rájöttek, mitől válik szinte elpusztíthatatlanná a medveállatka – írja a Wired.

A kinézetre valahol a horrorisztikus és a cuki között félúton elhelyezkedő mikroszkopikus állat brutális ellenálló képességű, a Földön ismert legszívósabb élőlény. Szinte bármit túlél, a legkülönfélébb környezetekhez is gond nélkül alkalmazkodik. A kutatók próbálták már felforralni, lefagyasztani, extrém sugárzásnak kitenni, vákuumba rakni, fellőni az űrbe, de semmi nem fogott ki rajta.

Egészen eddig viszont fogalmunk se volt, hogyan képes minderre. Azt már eddig is tudták a kutatók, hogy valamilyen védőburkot képez a testén, és gyakorlatilag hibernál. Korábban azt hitték, hogy a trehalóz nevű kettős cukor termelésével erősíti meg magát, de erről kiderült, hogy nem minden medveállatka-faj használja, több más állatfaj viszont igen. A kutatók most rájöttek, hogy a megfejtés egy speciális fehérje, amelyet csak a medveállatka termel.

Üvegmaci

Az amerikai és olasz kutatókból álló csoport a Molecular Cell szaklapban közölt tanulmány szerint megnézte azokat a géneket, amelyek akkor aktiválódnak, amikor a medveállatka kiszárad. A legtöbb ilyen gén az úgynevezett rendezetlen fehérjék kódolásáért felel. Ezek azért rendezetlenek, mert más fehérjékkel ellentétben nincs stabil 3d-szerkezetük. Ennek a fehérjének a segítségével

Alapesetben a kiszáradás kristályosítja az élő sejteket, amit azok nem viselnek túl jól. A medveállatka által termelt fehérje viszont vitrifikálja vagy magyarosabban üvegesíti őket, ami jóval kíméletesebb procedúra. Vagyis a medveállatka gyakorlatilag üveggé dermed, hogy aztán ha víz éri, különösebb gond nélkül térjen magához – akár harminc évvel azután, hogy átment ebbe a biológiai csökkentett módba.

Hogy megbizonyosodjanak arról, hogy ezek a gének jelentik a kulcsot a medveállatka titkához, a kutatók kikapcsolták őket, hogy megnézzék, mihez kezd nélkülük. Mint kiderült, nem sok mindenhez, mert a fehérje termelése nélkül szegény kis állat már nem igazán tudta túlélni a kiszáradást. Azt is megállapították a kutatók, hogy ugyanezek a gének más élőlényekbe átültetve azokat is akár százszor ellenállóbbá tennék a kiszáradással szemben.

Hogy a rendezetlen fehérje pontosan hogyan védi meg szinte mindentől a medveállatkát, az még mindig nem világos, és még azt se értik teljesen a kutatók. Pedig ha sikerülne erre is rájönni, abból az orvostudomány is profitálhatna, például a védőoltások kezelésében. Az oltóanyagok ugyanis nagyon érzékenyek, ezért szállítás közben is folyamatos hűtést igényelnek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy könnyen használhatatlanná válnak, hanem azt is, hogy ennek az elkerülése rengeteg pénzbe kerül. Ha sikerülne a medveállatka módszerét utánozni, és ezzel az oltóanyagokat szárított állapotban stabilizálni, sokkal könnyebben és gazdaságosabban lehetne bánni velük. És akkor a sugárzásálló szuperemberekről még nem is beszéltünk.