Jól értjük, mit akar mondani a kutya

Játékos és csontőrző helyzetben, illetve egy idegen ember fenyegető közelítésekor kiadott morgásokat játszottak le önkénteseknek az ELTE kutatói, és azt találták, hogy az emberek jól felismerik a kutyák érzelmi állapotát. Korábbi kutatásokban már kiderült, hogy az ugatásokban rejlő érzelmi információt jól felismerjük, függetlenül attól, hogy volt-e valaha kutyánk. 

A morgással kapcsolatos kérdések azért érdekesek, mert amíg a kutyák ugatása nagyon megváltozott a háziasítás során a farkasokéhoz képest, a morgás ma is jobban hasonlít a vadon élő rokonokéhoz.

Az etológiai tanszék tanulmányából az is kiderült a fenyegető ember közeledésére reagáló morgást kevésbé agresszívnek, de némileg félősebbnek találták az emberek.

• A rövidebb morranásokból álló sorozatokat vidámabbnak értékelték, még a fenyegető morgásokon belül is.
• A nagyobbnak hangzó morgásokat félősebbnek, kevésbe pozitívnak érezték.
• A játékos morgásokon belül nagyobb agressziót társítottak a nagyobb morgásokhoz.
• A leginkább agresszívnek értékelt helyzetben, a csontőrzés során felvett morgásokat viszonylag egységesen értékelték az emberek.

A játékos morgásokat 80 százalékban a játékos helyzetbe sorolta a kísérlet 40 résztvevője, míg a csontőrző és a fenyegető idegenre morgást – bár gyakran összekeverték egymással – még így is magasan a véletlen szint fölött találták el - írja az ELTE közleménye.

Ezúttal a kutyák személyes ismerete, és a résztvevő neme is befolyásolta az eredményességet. A férifiak 45 százalékos, a nők 65 százalékos sierességgel találták el a helyzetet a morgás alapján, és a kutyagazdák is ügyesebbek voltak azoknál, akik nem tartanak háziállatot. Az utóbbi a kutatók szerint nem annyira meglepő, a morgások ugyanis ritkábban hallhatók, és jóval halkabbak, mint az ugatások. Így akinek nincs saját kutyája, nehezebben szerez tapasztalatot ezekről a hangokról.