Ez volt az év lézeres nátriumatom-gerjesztése

Több mint tíz év tervezés, gyártás és tesztelés után a negyedik VLT-távcső, a Yepun (Vénusz) új adaptív optikai rendszert kapott, így a műszerei még élesebb képet rögzíthetnek – írja a Csillagászat.hu.

Az adaptív optikai rendszerrel a VLT távcsőegyüttes negyedik tagja, a Yepun (Vénusz) teleszkóp a lehető legélesebb képeket készítheti. A MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) csökkentheti a földi légkör zavaró, képet elkenő hatását, így sokkal élesebb, a korábbinál kétszer kontrasztosabb képeket rögzíthet. A tesztek során megfigyelték a Lupus csillagképben található IC 4406 és az Ophiuchus csillagképben látható NGC 6369 katalógusjelű planetáris ködöt is. Az új rendszer javított képminőségével olyan burkokat is megfigyelhettek az IC 4406-ban, amiket korábban még a VTL sem látott.

Az adaptív optikai rendszerben több alrendszer működik együtt. Az AOF fontos eleme a négy lézerből álló vezetőrendszer (Four Laser Guide Star Facility, 4LGSF) és az UT4 vékony, deformálható segédtükre. A 4LGSF négy, egyenként 22 wattos lézernyalábot irányít az égre. A lézerek körülbelül 90 kilométer magasságban, a felső légkörben gerjesztik a nátriumatomokat, amik ennek hatására fényt bocsátanak ki, négy mesterséges, csillagokra hasonlító fénypöttyöt alkotva. A GALACSI (Ground Atmospheric Layer Adaptive Corrector for Spectroscopic Imaging) modul szenzorai a mesterséges csillagok képei alapján határozzák meg a légkör aktuális állapotát.

Az AOF másodpercenkét ezerszer határozza meg, hogy a távcső deformálható segédtükrének alakját hogyan kell változtatni ahhoz, hogy ezzel kompenzálhassák a légköri zavarok képtorzító hatását. A GALACSI korrekciói különösen fontosak a légkör egy kilométer vastagságú legalsó rétegében fellépő turbulenciák esetében. A légköri turbulenciák a magassággal változhatnak, de a vizsgálatok szerint a legnagyobb részük ebben a rétegben fordul elő.

Robin Arsenault, az AOF projektmenedzsere szerint a rendszer hatása lényegében ekvivalens azzal, mintha az egész VLT 900 méterrel magasabbra, a légkör legturbulensebb rétege fölé kerülne. Régebben az élesebb képek készítéséhez vagy jobb helyet kellett keresni, vagy űrteleszkópot kellett használni. Az AOF segítségével azonban helyben, töredék költséggel is megvalósítható ugyanez.

A projekt fő tudományos célja az univerzum legtávolabbi részeiben található nagyon halvány objektumok észlelése a lehető legjobb képminőség mellett, ami sok órás expozíciós időket jelent. Joël Vernet szerint különösen érdekesek a megfigyelhető univerzum határa közelében elhelyezkedő legkisebb és leghalványabb galaxisok, mivel ezek még a formálódás fázisában vannak, így megfigyelésükkel értékes információkhoz juthatunk a galaxisok kialakulásának folyamatáról.