Túléli, mégis kihalhat az axolotl

Négyzetkilométerenként alig 35 axolotl él Mexikóváros csatornáiban, az állat egyetlen természetes élőhelyén, ahol húsz évvel ezelőtt 6000 egyedet számláltak a kutatók – írja a Nature. A világ legismertebb szalamandrafaja, Mexikó nemzeti ikonja a betelepülő ragadozók és a környezetszennyezés miatt került a kipusztulás szélére. Legalábbis a saját élőhelyén.

Miközben Mexikóban csak pár száz axolotl maradt, több tízezer él migrációban a világ minden táján. A közkedvelt állat otthoni akváriumokban és kutatólaborokban egyaránt megtalálható, sőt, Japánban olyan mértékben tenyésztik, hogy néha éttermek kínálatában is megtalálható.

A biológusok nem örülnek ennek a fejleménynek, mert a vadon élő állatok eltűnésével csökken a faj genetikai diverzitása, és fennáll a veszély, hogy a fogságban tartott állatok idővel fogékonyabbak lesznek a betegségekre. Pedig igen jó oka van annak, hogy az axolotl népszerű a kutatóknál: elég ügyesen helyreállítja a sérült végtagjait.

A téma fő szakértője, Luis Zambrano, munkatársaival igyekeznek módszeresen tenyészteni az axolotlokat, hogy megőrizzék a genetikai sokszínűségüket. Az állomány növekelését viszont legkönnyebben úgy tudnák megoldani, ha kifizetnék a helyi halászokat, hogy fogják ki a tavakból a pár évtizede odatelepített pontyok többségét. Ezzel némi időt nyerne az axolotl, melynek a tojásait zabálják fel a nem őshonos pontyok. Bizonyos méret fölé nőve már lenne esélyük a túlélésre.

A másik megoldás jóval bonyolultabb lenne, mert ehhez az óriási Mexikóváros szennyvízkezelését kéne feljavítani, hogy amikor nagyobb esők zúdulnak a városra, akadályozzák meg a szennyvíz kijutását a csatornákba. Az axolotl ugyanis különösen érzékeny a szennyezésekre. Zambrano szerint nagyjából egymillió dollárra lenne szükség úgy egy évtizeden át, és a helyi közösség támogatására, hogy Mexikó nemzeti állata megmeneküljön a pusztulástól.