Gyönyörű gyémántporhaló kápráztatta el a síelőket

Csodaszép légköroptikai jelenségben volt része olvasónknak, Zsuzsannának pár napja Tirolban. Mint levelében írta, december 2.-án síelés közben készített pár képet és egy videót is a Napot körülvevő halójelenségről:

Gyönyörű, megható, és kicsit félelmetes is volt egyben. Bárcsak mindenki láthatta volna. Szeretném másokkal is megosztani ezeket a gyönyörű képeket.

A helyszín: Ausztria, Tirol, Hopfgarten im Brixental, Hohe Salve hegy, Zsuzsanna jóvoltából a többi olvasói is átélheti picit a rendkívüli élményt:

A felvételeken egy meglehetősen komplex Nap körüli halójelenség látható, a légköroptikai jelenségek egyike. Sokat írtunk már ezekről, a naphalók lényege röviden, hogy a levegőben lévő jégkristályokban megtörik a Napból érkező fény, és a jégkristályok formájától függően alakulnak ki különböző méretű szivárványszínű körök, ívek, fényes foltok az égbolton.

A Zsuzsanna által küldött felvételek azért különlegesek, mert úgynevezett gyémántporhalót figyelhetünk meg rajtuk. Ilyenkor a halójelenségeket okozó jégkristályok egészen a földfelszín közelében alakulnak ki (egy hidegebb és a felette található melegebb légréteg keveredéséből adódóan). A Zsuzsanna képein is szembetűnően csillogó gyémántpor (azaz porszerűen lebegő jégkristályok) leginkább a hóval borított hegyekben, illetve a sarkvidékek környékén gyakori, hazánkban csak ritkán figyelhető meg.

A fenti galériában és az alábbi videón láthatunk többek között 22 fokos halót, melléknapokat, fölső érintő ívet, parhélikus ívet is. Síelni már csak ezért is érdemes.

Megkértük Landy-Gyebnár Mónikát, asztrofotóst, a különféle légköroptikai jelenségek jó ismerőjét, hogy vessen pár pillantást a képekre, hátha lát még rajtuk olyasmit, amit laikus szemmel nehéz felismerni. Szerinte rendkívül ritka az ennyire komplex halójelenség, van olyan eleme, aminek nincs magyar neve se, a finn halószakértőkön kívül jó, ha tíz ember látott olyat a világon. Az alábbi feliratozott képek segítenek ezek felismerésében:

Landy-Gyebnár Mónika szerint a fényes elemek is rendkívül ritkák, a halványak meg annyira különlegesek, hogy százévente jó ha látni ilyet. A nagyon fényes alsó folt például egy úgynevezett alsó oldalív (infralateral arc), “ehhez vagy magas napállás kellene, vagy az, mint itt is volt, hogy a megfigyelő a horizont alá lásson a hegyről.”

A jelenség komplexitásáról árulkodik, hogy ilyenkor nem csak a Nap felé fordulva lehet pazar halóíveket megfigyelni, de a Napnak hátat fordítva, az ellentétes irányban is. “Aki legközelebb ilyet lát, fordítson hátat legközelebb a napnak és az ellentétes irányt is fotózza” – tette hozzá a légköroptikus.