Agytanulmányozás gépmajommal
További Tudomány cikkek
Miért orángután?
Steve Grand |
Egy másik, tudományosabb megfontolás szintén a főemlős melletti döntést indokolta. Mivel a kutató az emberhez hasonlítva túl egyszerűnek tartja a gerinctelen állatok, például a hangyák agyát, intelligenciáját, a robotikai és mesterséges élet szempontjából kevésbé elemzett köztes zónára - madarakra, kutyára, macskára, főemlősökre - összpontosít. Ugyan nem annyira bonyolultak, mint a homo sapiens, viszont a rovaroknál sokkal komplexebbek, környezetükhöz jobban alkalmazkodnak, ráadásul értelmesebbek is. "Ez az intelligenciatípus és szint érdekel" - írja. Kutyához nem volt kedve, mert a Sony megelőzte, ráadásul a majmokkal folytatott (sikeres) kommunikációs kísérletek jócskán hatottak rá. Lucyből pedig azért lett orángután, hogy utólag ne hasonlítgassák az emberhez még közelibb csimpánzokhoz és gorillákhoz.
Puha és kemény mesterséges intelligencia
Lucy |
Projektjén mesterséges létformák készítésére specializálódott ("saját elmével rendelkező gépeket teremtő") fejlesztő és tanácsadó cége, a Cyberlife Research Ltd. kötelékében dolgozik.
Lucy felépítése
A bohókás fej különös, egyelőre (energiatakarékossági okokból) lábak nélküli, normális körülmények között - "saját" állítása alapján - szőrmével fedett gépkonstrukció-testből nő ki. Az arcbőr mögé érintés-, hőmérséklet-szenzorokat, akkumulátor-monitort rejtettek. Hangrendszerrel, hallómechanizmussal, "félszemű" látással rendelkezik. Virtuális izmokat biztosító extraréteggel felerősített szervomotor-modellen alapuló aktuátorai (kezek, fej, szemek, áll) szabadságfoka tizenhárom. A párhuzamos számítógéprendszer öt azonos Hitachi H8S mikrovezérlő csipen nyugszik. A részfeladatokra (látás-, hallásfeldolgozás, hangmodell, izomvezérlés és propriorecepció, PC-vel történő kommunikáció) szakosodott lapkák megosztott közös memórián keresztül kommunikálnak egymással.
Lucy fémváza |
A Nemzeti Tudományos, Technikai és Művészeti Alapítvány támogatásának köszönhetően, Grand tizenöt új computert vásárolt, és Lucy fejlettebb változatán munkálkodik jelenleg - a legfontosabb részeken, kézmozgáson, lábakon, valamint a látást, hallást, hangot, izmokat, propriorecepciót összekötő terjedelmes, PC-n szimulált neurális hálón. Lucy intelligenciáját a többezer "idegsejt" interakciója eredményezi majd, általuk válik komplex organizmussá, "gondolkodásra és tanulásra képes", a digitális computereket felülmúló géppé.
Önmagától tanulja meg, mire valók a karjai, miként működik a hangja, hogyan hívja fel magára a figyelmet. Fokozatosan sajátítja el a csúszást, mászást, később pedig a két lábon járást. "Más robotok kocsikat szerelnek össze, vagy sakkoznak, de én nem" - olvassuk az orángutánhölgy honlapján. "A mesterséges intelligencia nevében látok neki a dobok püföléséhez, s hajigálom játékaimat a földre."
Banán, és nem mandarin
Mint a kisgyerekek... Intelligenciáját nem programozzák előre, tanulja, s nem készen kapja. Emergens módon alakul ki. Mert a "beprogramozott viselkedés természeténél fogva unintelligens." (Az autókon dolgozó robotok nem alkalmazkodnak - ha az adott alkatrész nincs ott, ahol kellene, akkor a levegőbe markolnak egyet.)
Egyelőre annyit tanult meg, hogy rábökjön egy banánra, legyen az zöld, sárga, kicsi, nagy. Nem keveri össze a mandarinnal, vagy a mangóval, de más gyümölccsel sem. Több problémasort oldott meg addig, míg eljutott a triviálisnak tűnő felismerésig: először a banán mindenkori elhelyezésétől független vonalait, formáját, és azt is elsajátította, miként mutasson rá. Grand büszke, hogy nem programozta erre, hanem - az agyi kortex ilyen jellegű feladatok elvégzésében jeleskedő modelljéből kiindulva - hagyta Lucyt, hadd jöjjön rá magától.
Az agy megismerése
Bízik benne, hogy robot-orángutánja segítségével eljut az agyat irányító, a részecskéket bonyolult számítási műveleteket sikerrel végző gépsorokká szervező alapelvekig. Lucy eredményeiből mások is tanulhatnak - véli. A majmocska (leendő) tapasztalatait főként a jelenlegieknél könnyebben alkalmazkodó, robosztusabb és intelligensebb számítógépes architektúrák fejlesztésénél, és az ezeken alapuló alkalmazások során hasznosíthatják.
Legnagyobb problémát azonban még mindig az agyra (az ott lejátszódó kémiai folyamatokra, a különböző szinaptikus és neurális mechanizmusok részleteire, a huzalozási diagramokra, stb.) vonatkozó korlátozott ismereteink jelentik.
"Lehet, hogy Steve-nek azonban ennyi is elég" - nyilatkozta Larry Yaeger, az Apple-nél dolgozó ismert tudós, aki bízik az angol kutatóban.