Egészségmérő textíliák jelenhetnek meg

Képzeljük el a következő szituációt: reggeli készülődés, dolgos napnak nézünk elébe, viszont legalább azt tudjuk, hogy nem leszünk stresszesek. Hogy miért? Mert a ruhánkba varrt szenzorok jeleznék, ha baj lenne. Nekünk is, kezelőorvosunknak is. Úgy programozzák őket, hogy egyrészt azonnal felvegyék a kapcsolatot az illetékes egészségügyi szakemberekkel, másrészt pedig viselőjüket szöveges üzenet formájában figyelmeztetik a bajra.

Az európai országhatárokon átívelő SFIT Csoport gyámkodása mellett futó – intelligens gyártással, interaktív textíliákkal, flexibilis hordozható rendszerekkel foglalkozó – projektek keretében efféle ruhadarabokon dolgoznak.

Az elvileg február végén lezárult BIOTEX (Bio-sensing textile for health management) elsősorban az egészségügyi alkalmazásokra összpontosít. Az első tesztek alanyai a tervek szerint cukorbetegek, túlsúlyosságban szenvedők és sportolók lesznek.

Szenzoraik ruhákba integrálhatók: az érzékelő és feldolgozó egységekkel különböző testnedvek figyelhetők meg, így a fiziológiai méréseket biokémiai elemzésekkel egészítik ki. Bizonyos körülmények között ez az egyetlen lehetőség információt szerezni a felhasználó egészségi állapotáról. Kivitelezése viszont rendkívül bonyolult, megfelelő elővigyázatossággal kell eljárni: hogyan lehet, lehet-e a szervezetbe beavatkozó módszerek nélkül összegyűjteni a testnedveket és eljuttatni az érzékelőkhöz? Megbízhatók-e az adatok egészen elenyésző mennyiség esetén?

A BIOTEX legfőbb vívmányai a különböző anyagok, színváltozásaik és elektromos vezetőképességük mérésére alkalmas ionos bio-, illetve a speciális fehérjéket felderítő, kötésbe és egyéb védőruhába integrálható immunszenzorok.

A PROeTEX kutatói ezt a szenzortechnológiát igyekeznek más mikro- és nanoszintű rendszerekbe integrálni, majd különleges, például tűzoltási, mentési, magasépítkezési, extrém sportokban való alkalmazásokban hasznosítani.

Más kérdés, hogy a (minden valószínűség szerint eredményes) laboratóriumi tesztek után a valóságban mennyire lesz sikeres a rendszer, kivitelezhető-e a teljesen eltérő folyamatos távirányított monitorozás.