Hortenzia, Gergő
3 °C
7 °C

Magyar találmány jelenthet áttörést a rák elleni küzdelemben

2008.03.05. 17:10
Három éve kutatják a mágneses vasoxidos folyadékok tulajdonságait a szegedi egyetem kolloidkémiai laborjában. Hajdú Angéla, az egyetem doktoranduszhallgatója most a mágneses folyadék olyan felhasználási módjait fedezte fel, amelyek áttörést jelenthetnek a rák elleni küzdelemben - számolt be az egyetem kutatóinak eredményeiről a délmagyar.hu.

A speciális folyadékban tíz nanométer nagyságú magnetitrészecskék biztosítják a mágneses tulajdonságot, amelyek a vízalapú folyadékban lebegnek. A folyékony halmazállapotnak köszönhetően a részecskék a külső mágneses tér erővonalai szerint rendeződnek el - erre szilárd mágneses anyag nem képes.

Válogat a sejtek között

Ilyen folyadékot használnak például kontrasztanyagként az MRI-ben, vagyis a mágneses rezonancia-alapú képalkotó berendezésben. A szegedi kutatók más úton indultak el, és a mágnesességet a sejtek közti válogatásra használják. A magnetitrészecskéhez hozzá lehet kapcsolni olyan molekulákat, amelyek felismerik a célsejtet, legyen az vörös vértest, fehérje, vagy akár daganat. A mágneses részecske így pontosan eléri a célját, és rögtön a hatóanyagot is célba tudja juttatni. Ezzel a módszerrel például csökkenthető lenne a kemoterápiában alkalmazott dózis; a koncentrált hatás miatt a kezelés hatékony maradna, de a mellékhatások enyhébbek.

Célzott csapás

A mágneses folyadék másik alkalmazási területe a hipertermia: az az eljárás, amikor a testet 42 Celsius-fokra hevítve pusztítják el a rákos sejteket. A vasoxid-részecskéket használva, a melegítésre pedig külső elektromágnest alkalmazva a kezelés célzottan tudná a beteg sejteket támadni, újra csak drasztikusan csökkentve a mellékhatásokat.

Az eljárások ráadásul kombinálva is alkalmazhatók: a mágneses folyadék egyszerre hordozhat hatóanyagot, szolgálhat a hipertermia eszközéül, és ráadásul segíthet abban, hogy az egészet az MRI technikával kívülről megfigyeljék és ellenőrizzék az orvosok.

Jelenleg a sejtszintű tesztek zajlanak, ezeket követhetik majd az állatkísérletek és klinikai tesztek, majd, ha minden jól megy, tíz-tizenöt év múlva vethetik be a gyógyászatban az új eljárást.