Százötven éve halt meg Humboldt

Százötven éve, 1859. május 6-án halt meg Alexander von Humboldt, a földrajztudomány egyik legnagyobb alakja. A tudós 1769. szeptember 14-én született Berlinben, apját 9 éves korában veszítette el, így Wilhelm bátyjával együtt (aki később államférfiként és nyelvészként szerzett hírnevet) rideg és távolságtartó anyja nevelte. Gazdaságtant, mérnöki, ásványtani, bányászati ismereteket tanult, 23 évesen már a bayreuthi hercegség bányászati és kohászati ügyeinek vezetője lett. A sótermelés tanulmányozása céljából beutazta Felső-Bajorországot, Galiciát, diplomáciai küldetéseket teljesített Itáliában, felkereste Angliát, Svájcot, Franciaországot és Ausztriát.

Az állami szolgálatból kilépve úgy döntött, régi vágyának engedve messzi tájakra utazik. Megszerezte IV. Károly spanyol király támogatását és 1799-ben egy francia botanikussal Latin-Amerikába indult az ottani flórát és faunát tanulmányozni. Öt év alatt csaknem 10 ezer kilométert tettek meg a spanyol gyarmatokon gyalog, lóháton és kenun. Feltárták az Orinoco vidékét és felismerték, hogy létezik összeköttetés az Amazonas és az Orinoco folyamrendszere között. Bejárták az Andok fennsíkjait, minden korábbinál magasabbra másztak fel a Csimborasszón, amelyet akkor a világ legmagasabb pontjának hittek. Humboldt tüzetesen tanulmányozta Kuba természetrajzát és társadalmát, ezért emlegetik Kuba második felfedezőjeként. Dél-Amerika nyugati partjainál felfedezte a nevét viselő hideg tengeráramlást. Mexikóban felajánlották neki, hogy legyen a kormány tagja, de nemet mondott, útban hazafelé Washingtonban megismerkedett Thomas Jeffersonnal.

Expedíciója eredményeit 30 kötetben adta ki francia és latin nyelven, ezután áradt rá az elismerés, számos akadémia választotta tagjának, a porosz király kamarássá nevezte ki és évjáradékban részesítette. 1827-ben visszatért Berlinbe, ahol Vilmos porosz herceg tanácsadója lett. 1829-ben ismét távoli útra indult, bejárta az Uralt, Szibériát, Belső-Ázsiát egészen Kínáig, miközben földrajzi, geológiai és meteorológiai megfigyeléseket tett. Igen jelentősek meteorológiai térképei, alapvető kutatásokat végzett az egyes területek flórája és faunája közti összefüggésekre vonatkozóan, következtetéseket vont le a vulkáni erők és a kőzetátalakulás a földkéreg történetében játszott szerepéről. Kimutatta az éghajlat és a növényzet közti szoros kapcsolatot, bevezette az izoterma (az azonos hőmérsékletű földrajzi helyeket összekötő vonal) fogalmát. Élete végén Kosmos című nagy művében a természetet, mint rendezett egészet kísérelte meg bemutatni.

1859. május 6-án bekövetkezett halála után vagyonát - mivel családja nem volt -, tudományos célra fordították. Emlékére hozták létre a Humboldt Alapítványt, amely tudósok számára biztosít ösztöndíjakat, Berlinben szobra áll Wilhelm bátyjával együtt a róluk elnevezett egyetem előtt. Számos állat- és növényfaj, természeti képződmény, közterület és oktatási intézmény viseli nevét világszerte.